Aludj el, vagy felzabál egy hiéna!

Az egész történet 4000 éve kezdődött, amikor egy babiloni kőtáblára vésett egy altatódalt. Ez a legelső fennmaradt altatódal a világon, amely több másik alapjának is tekinthető – írja a BBC, az altatódalok történetét feldolgozó cikkében. Az ékírásos tábla cukiságfaktora igen alacsony, inkább mondható fenyítőnek: a csecsemőt büntetéssel fenyegeti, ha nem hagyja abba a házi istent zavaró sírását.

A londoni British Museum szakértője, Richard Dumbrill elmondta, gyakoriak voltak a korban a hasonló fenyítő dalocskák. "Megpróbálták elmondani a gyereknek, hogy ha nagyon nagy zajt csap, felébreszti a démonokat, és ha nem fogja be azonnal, a démon felfalja őt" – magyarázta a kemény eljárást Dumbrill. És ez nemcsak az ókori keletre, hanem a későbbi Afrikára is jellemző volt: a kenyai luo népcsoport azzal fenyegette babáit, hogy a hiénák marcangolják szét őket, ha nem durmolnak azonnal. A brit Rock-a-bye-Baby című altatódal (hd. a lenti videón) pedig egy fáról való ledobást lenget be a gyereknek – hogy Európa se maradjon ki a barbarizmusból.

Sally Goddard Blythe, a brit Neurofiziológiai Pszichológiai Intézet munkatársa szerint egyértelmű a párhuzam az ismeretlen, fenyegető sötétség és az általa elrejtett szörnyek és démonok között. Hozzátette, persze ezeket is áthatja a "szeretet, gyengédség és törődés". Zoe Palmer kórházakban tanít kismamáknak altatókat egy projekt keretében, szerinte egyes altatók az ország történetére, egyesek életvezetési tippekre építenek. A multikultivá vált Nagy-Britanniában sokféle etnikum él, de ő azt tapasztalta, minden náció kismamái ugyanazt az altatódalnyelvet beszélik. "Akárhova mész a világon, a nők ugyanazt a hangon, ugyanazon a módon énekelnek babájuknak" – mondta Palmer.

Az altatódaloknak megvannak a rögzült jellegzetességeik. A nagyrészt háromnegyedes/hatnyolcados ritmus például arra emlékezteti a csecsemőt, ahogy sétáló édesanyja hasában himbálózott. Sok dal a hangokat és szavakat is tanítja, mint például a nyolc magánhangzót rímelve végigvevő svéd Mors Lilla Olle. Colwyn Trevarthen skót gyerekpszichológus szerint a ritmusérzék és a zeneiség a csecsemők veleszületett tulajdonsága. A babák gügyögésükkel és gesztusaikkal is követik a ritmust (az alanti L'art Pour L'art paródiában is hallani a tipikus altatódal-ritmust).

Az anya szemszöge sem mellékes: az 1920-as években a spanyol költő, Federico Garcia Lorca hazája altatódalait tanulmányozta, és arra jutott, az anyák a dalokban fogalmazzák meg aggodalmaikat és félelmeiket. Ezzel gyakorlatilag pszichoterápia lesz számukra az altatás. A nagyszerű hagyományt esetleg a technológia fenyegetheti, amikor már mindenféle kütyükkel és lejátszott zeneszámokkal nyugtatják a gyereket az anyák, ráadásul az éneklés is kiveszett az egyszeri emberek életéből. Más vélemények szerint azonban nincs nagy veszély, hisz az anyák ősösztönében lakozik, hogy énekelniük kell a csecsemőjüknek.

Az akusztikus híd

Mihail Lazarev orosz gyermekorvos szerint az anya hangja a fontos összekötő kapocs a baba életében a magzati és az újszülötti időszak között. Ugyanis a terhesség 24. hetétől kialakul a hallásuk, és innentől kezdve a legdominánsabb hang, amit hallanak és megszoknak, az anya belülről érzékelt hangja. A külvilág hangjai csak a hason keresztül, némileg torzulva jutnak be hozzájuk. Ezért is fontos az altatódal, mivel az anya hangját már születésük előtt hallhatták. Ezt nevezte el Lazarev akusztikus hídnak.

Oszd meg másokkal is!
Mustra