Bármelyik kisgyerek képes egy jó bogarat meglátva simán lelépni az úttestre, ami nem szerencsés, ha mondjuk a hetes busz is épp arra jár.
A gyerek egy szép kavicsért simán kisétál a hetes busz elé, figyelmét annyira magával ragadja egy lepke/madár/csótány, hogy észre sem veszi, hogy zöld műanyag motorjával pillanatokon belül teljes sebességgel nekimegy egy villanyoszlopnak. Ha belegondolunk, kész csoda, hogy felnőnek. Itt van néhány tipp, hogy megtanuljanak közlekedni.
A közlekedés olyan veszélyes üzem, amitől városban lakva nem tudjuk megóvni a gyereket. Már egészen kiskorban érdemes elkezdeni tanítani a biztonságos közlekedés csínját-bínját, nem halogatni azzal, hogy „kicsi még, úgysem érti”.
Hasznos és megtérülő beruházás az a figyelem és türelem (sok fog belőle kelleni), amit erre fordítunk. Hiszen a még alig járó baba pár hónapnyi bizonytalanság után kismotoron fog száguldozni előttünk méterekkel, ahova már a kezünk nem fog elérni, hogy elkormányozzuk, vagy visszarántsuk egy kanyarodó autó elől. Miközben figyelmét percentként vonja magára egy jó kavics, madár, erkély, busz, színes kendő, akármi, bármi.
Azzal, ha tudatosan a biztonságos közlekedésre kezdjük el nevelni gyerekünket, nemcsak hogy saját testi épségét óvjuk, ráadásul még másokkal szembeni toleranciára és a folyamatos körültekintő, figyelő magatartásra is szoktatjuk. Előzékeny lesz, félreáll, ha kell, s esélyesebb, hogy időben fel tud ismerni veszélyes, kikerülendő helyzeteket, s tud rájuk helyesen reagálni.
Séták
A járni tanuló gyerek először a babakocsiból kiszabadulva próbálgatja az önálló közlekedést. Bármennyire fárasztó is, ekkor kell, könyörületet nem ismerve bevezetni, és mindig, következetesen betartatnunk néhány alapvető szabályt. Mindig járható út, ha máshogy nem megy, ha a szabályokat be nem tartó gyereket visszaültetjük a babakocsiba, és úgy toljuk haza (vagy egy jó darabon). Ordítani fog, de hamar megtanulja, hogy ebben az egyben nem engedünk.
Amiből nem alkuszunk:
Forgalmas helyen anya/apa kezét mindig fogni kell.
Utcasarkon, kocsikiállónál mindig meg kell állni, és megvárni a felnőttet.
Az úttestre csak anya/apa kezét fogva szabad lelépni
A legkisebbek esetében hosszútávon az a működőképes stratégia, ha elfogadjuk, hogy a következő hónapokban nagyon, nagyon lassan fogunk eljutni mindenhova. Ha tényleg sietünk, nyilván inkább toljuk babakocsiban, de ha igaziból nem sürgős, és a gyerek szeretné, hagyjuk, jöjjön a saját lábán, amíg betartja a játékszabályokat. Elég idegtépő, de megéri.
A nyár ideális időszak a nagy sétákra, amelyek során élő helyzetben gyakorolhatunk, mikor és hol kell megállni, honnan jöhet autó, stb. Ha a gyerek már nagyobb, éa szeptembertől megy óvodába, iskolába, sétáljunk vagy kerékpározzunk el arra többször is, és beszéljük át, mire kell figyelni. Ez nemcsak azoknak jó, akik már egyedül fogják megtenni az utat, hanem azért is, mert ha mi nem figyelünk eléggé, mert például telefonálunk vagy valakivel beszélgetünk, s közben a gyerek előrébb halad nálunk, ő már tudni fogja, mikor mit kell tennie.
Udvariasság a járdán
A járdán való közlekedés rém egyszerűnek tűnik, amit azt gondolnánk, minek tanítani. De gondoljunk csak bele, hogy gyalogosokkal, babakocsisokkal, kutyásokkal, piacos cekkert maguk után húzó idősekkel, sőt akár kerékpárosokkal osztozunk ezen a kis területen. Tanítsuk meg, hogy figyeljen mindig, jön-e olyasvalaki, akinek elsőbbséget kell adni, köszönjük meg, ha miattunk húzódik félre valaki, félre álljunk-e, ha az a száguldó kerékpáros nem tágít.
A cikk második részében a kismotoros, biciklis közlekedésben próbáljuk meg életben tartani csemetéinket.
