Igyon a gyerek, de mit?

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Az vagy amit, megeszel. És az is vagy, amit megiszol?

Instant cukros gyerektea por, minimális gyümölcstartalmú nektárok, színes-szagos szénsavas üdítők - ezekben egy a közös, a gyereknek egyikre sincs szüksége. De akkor mit is igyon?

Az vagy amit, megeszel. Ezt már ismerjük, de az innivalóról sokkal kevesebb szó esik. Leginkább azt szoktuk hallani, hogy sokat kell inni, de hogy mi az, ami szomjat is olt, és nem is olyan egészségtelen, már kevésbé gyakori téma. Különösen a gyerek esetében kulcskérdés, hogy mit adjunk, ami nemcsak ízlik nekik, hanem egészséges és még nem is méregdrága.

Ásványvíz vagy csapvíz?

A víz tökéletes, hiszen semleges ízű, frissítő, és nem tartalmaz cukrot, nincs benne színezék, tartósítószer. Milyen kár, hogy elég kevés gyerek hajlandó mindig csak vizet inni.

Az, hogy az ásványvíz vagy a csapvíz jobb, elég összetett kérdés, sok mindentől függ, például attól, hogy a mi csapunkból milyen minőségű és ízű vizet kapunk. A minőségét lekérdezhetjük a szolgáltatónknál (ahogy itt is olvashatunk). Az, hogy az íze, illata nekünk oké-e, viszont csak saját magunk tudjuk megítélni. Aki nem elégedett, használhat szűrőkancsót a csapvízhez.

Az ásványvíz ipar soha nem látott mértékben virágzik, de az ásványvizek közül sem mindegyik olyan tökéletes. Bár szerencsére a legtöbb vízzel nincs probléma, kisgyerekek számára nem ajánlottak azok, amelyeknek magas az ásványi anyag és fluor tartalma.

Cukros löttyök kontra házi készítésű italok

Az anyukák és a nagyszülők sokszor ott rontják el, hogy beletörődnek, a gyerek csak édeset iszik, ezért a napi innivaló alatt különféle cukros gyereküdítőket, instant teákat, szénsavas üdítőitalokat és holmi gyümölcsös köntösbe bújtatott ivóleveket értenek. Nem feltétlenül csak az ő hibájuk ez, hiszen a gyártók mindent megtesznek azért, hogy ez így legyen.

Sőt, sok gyártó már eleve a gyerekekre céloz, a színes, mesefigurás flakonok megbabonázzák a gyerekeket, akik aztán minket nyúznak. Ha gondosan megnézzük, mik is ezek a löttyök, magas cukortartalmat, hozzáadott ízfokozókat, savakat, színezékeket láthatunk, s vajmi kevés olyat, ami tényleg jó.

De akkor mit igyon a gyerek?

Bár könnyű erre hivatkozva felmenteni magunkat, de nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy ne szemetet fogyasszunk. A csapvíz olcsóbb, mint bármi, s országunkban a többség számára ez teljesen megfelelő innivaló. De ha más kell, akkor sem olyan bonyolult a helyzet. Itt a jó öreg limonádé, igény szerint akár némi reformálással (cukor helyett méz, háziszörp, vagy más természetes édesítőszerek: nyírfacukor, sztívia), a házilag préselt, facsart zöldség-, gyümölcslevek (akár vízzel felhigítva), a jó minőségű gyümölcs, rooibos vagy herbateák, esetleg egy hűsítő gabonakávé a délutáni uzsonnához. Ha meg úgy alakul, a házilag készült (ugyan cukros, de) nem agyonadalékozott szörpök is beleférhetnek.

Ha boltban veszük innivalót, leveket, mindig olvassuk el az összetevőket, s csak akkor vegyük meg, ha abban semmi egyéb hozzáadott dolog sincs. A bio, natúr elnevezéseket se vegyük mindig kézpénznek, ezekben az esetekben is ellenőrizzük le, mik az összetevők. Ezekből főként a téli időszakban megéri beruházni egy-egy üveggel, mivel napi 1-2 dl fedezi egy csomó vitamin- és ásványi anyag szükségletünket, s sűrűségük miatt vízzel hígítva akár többszörös mennyiség nyerhető belőlük. Ezekből így egy üveg napokig kitart, ha nem járunk rájuk. Így már megérik az árukat.

Tea, de milyen?

A teák is tipikus töltelékei a cumisüvegnek vagy a kulacsnak.  Még ha nagyon jó minőségű teát is vásárolunk, akkor sem költünk többet, mintha az instant porokat vennénk. Nyáron főzzünk le egyszerre nagyobb adagot, s hűtsük le, ízesítsük kevés citrommal, és így adjuk oda a gyerekünknek. Hacsak nem akarjuk még élénkebbé tenni őket, kerüljük a feketét és a zöldet, inkább aromamentes gyümölcsteákat, roiboos teát, babateát, gyógynövényből készült teákat készítsünk. Mindig tartsuk be az előírást, ne csináljunk erősebbet, s gyakran váltogassuk őket. Érdemes nem beleszaladni a gyümölcsízű feketeteákba (sok ilyen van a boltokban), mert aztán úgy pörög majd a gyerek, hogy ihaj.

S bár a megszokás nagy úr, s a könnyen elérhető, gyors megoldások csábítóak, anyukaként időnként megállok, és elgondolkodom azon, mi az, ami csak rajtam múlik, mi az, amivel csak meg akarnak vezetni, és mi az, ami tényleg kell és jó.

Nálatok mit iszik a gyerek?