Manapság a válások, újraházasodások számának növekedésével egyre gyakoribb helyzet, hogy a gyermeknek egyszercsak új családtagot, az édesanya vagy édesapa új párját kell megszoknia, elfogadnia. Még sincsenek világos forgatókönyvek és egyértelmű szabályok az ilyen együttélési formákra.
![stockfresh 803950 divorce-concept-with-sad-kid-focus-on-hands si](http://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/277/2770/27703/2770341_dd7aac645b7aa36618cfa0b91bcff93a_wm.jpg)
Apacsere? Anyacsere?
Van, aki új apukáról, anyukáról beszél, mintha le lehetne cserélni a régit, mások szerint a
nem vér szerinti szülő legjobb, ha bele sem szól a nevelésbe, nincs is joga hozzá. Lélektani szempontból a kettő között van az igazság. Anya, apa csak egy van, még akkor is, ha az illető távol áll az ideális, szerető szülőtől, és akkor is, ha minimális a tényleges kapcsolat a gyermekkel. Ám az együtt élő család mindenképp rendszert alkot, ahol a vér szerinti szülő új párja előbb-utóbb fel kell, hogy vállalja a kvázi szülői szerepet. Különben sok bizonytalanság, feszültség keletkezhet.
Az „új szülő” nem tud nem nevelni, mert már jelenlétével is azt teszi, és mert családi feladatai során (például mikor elhozza a gyermeket az iskolából) óhatatlanul szembesül nevelési helyzetekkel.
A legnagyobb kérdés: hogyan illeszkedjen be az új családtag?
Ezer olyan körülmény merül fel, ami miatt korlátozottan lehet általános érvényű tanácsokat adni erre a helyzetre. Nem mindegy, hány és milyen korú gyermek van a családban, hogy válás vagy haláleset miatt tűnt-e el az apa vagy anya, hogy az új partner hoz-e gyereket, és még sorolhatnánk. Ám mégis kiemelhető néhány alapvetés, amit érdemes mindenkinek figyelembe venni.
Ne cserélődjenek a pótapák, pótanyák a gyermek életében!
Egy felnőtt nőnek vagy férfinek magánügye, milyen gyakorisággal cseréli partnereit, ám a gyermektől nem várhatja, hogy érzelmileg kövesse az ő életét. Csak akkor kezdjük el bevezetni a családba párunkat, ha valóban biztosnak érezzük a kapcsolatot, és döntés született a közös jövőről. Nem arról van szó, hogy ne találkozhatna az ismerkedés hónapjaiban, éveiben a gyermek és az új partner, hanem arról, hogy családi funkciókat ne kapjon. Ilyen például a családi ünnepen való részvétel, óvodába, iskolába való szállítás, házi feladat kikérdezése, és persze az ottalvás. A szülő feladata megtartani azt a biztonságos, világos határokkal körülvett közeget, ami a családot jelenti, ahol a gyermek meg tudja élni az állandóságot, kiszámíthatóságot. Ebbe nem férnek bele rendszeresen cserélődő figurák.
Előzzük meg a hatalmi harcokat!
Nagy hibát követünk el, ha úgy próbáljuk megteremteni párunk helyét a családban, hogy a gyermekünk és közötte felmerülő konfliktusban demonstratívan mellé állunk. A gyermek számára, aki küszködik, hogyan viszonyuljon az új családtaghoz, a vér szerinti szülő jelenti a biztos pontot. Amikor nehéz elfogadni a partnert, amögött olyan tudattalan fantáziák is meghúzódnak, ami éppen a kirekesztettségre, a feleslegessé válásra vonatkoznak. Így sokszor nem is az új személynek, hanem a vér szerintinek szól az új családtaggal szembeni lázadás.
Ne írjuk elő a szeretet!
Elvárhatjuk, hogy gyermekünk betartsa azokat a viselkedéses normákat párunkkal szemben is, amikre korábban is neveltük. Nem kell eltűrnünk, hogy szidalmazza, pocskondiázza őt (persze, ennek előfeltétele, hogy mi magunk is betartjuk ezeket a szabályokat). Ám érzelmeket ne írjunk elő! Azt se kérjük, hogy legyen kedves a párunkkal, adjon neki puszit, süssön neki süteményt! Az ilyen presszió csak ellenállást válthat ki. Szerencsés, ha a szülő partnere is kerüli az olyan lépéseket, amelyek arra utalnának, erőltetetten szeretne jó kapcsolatot a gyermekkel. Ne halmozza el ajándékokkal, mielőtt egy jót beszélgettek volna, mielőtt bármit tudnának egymásról. Érezheti a gyermek, hogy meg akarják venni őt, ám valójában személytelenek, nem neki szólnak a gesztusok.
A legtöbb persze azon múlik, a szülő és a párja tud-e lazán, oldottan viselkedni a gyermekkel. Ha ők nyugodtak a jövő felől, az a gyermeknek is sokat segít abban, hogy nyitottan fogadja az új helyzetet. Adjanak időt az új családnak, hogy összeforrjon, összeszokjon, amihez sok közös élmény, tapasztalat is kell együtt, egymásról.