Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha a gyerek feje ütődik, a kórházban alapból 5 felvételt készítenek. Úgy, hogy amúgy nem ismert, mekkora sugárterhelés okozhat már rákot.
Gyönyörű, napsütéses téli hétvégéink vannak mostanában. Persze mi a múltkorit az ügyeleten töltöttük. Csak azt nem értem, a személyzet ezt miért sértésként éli meg.
Laura nem egy elveszett jellem. Másfél éves, és simán én leszek tavasszal az egyetlen anyuka a játszótéren, aki retteg majd kiengedni a gyerket. "Nem megyünk inkább...ööö...játszóházba, gyerekek?" netán "ma ugorjunk fel megint a nagyihoz!" Mert az még csak hagyján, hogy Bence mostanában újszerűen közelít a tárgyak birtokjogi viszonyaihoz (kezdve ott, hogy csak a mi tányérunkból hajlandó enni és csakis elcsent falatokat), de Laura... Hát Laura egészen más tészta.
Ő akkor nyitotta ki a szemét a világra, amikor Bence nekiállt az igazi hardcore durvaságoknak. A fiam akkortájt kezdte megérteni, hogy Laura tényleg velünk marad, egyben akkor kóstolt bele a dackorszak ízébe, és kezdte védjegyévé vált sakálüvöltéseit egy meg nem kapott kakaó vagy egy rosszul felhúzott zokni miatt. Laura ezt látta elsőként a világból. Így hát ő is azt hiszi, a homokozóban azé a lapát, aki az erősebb, és a játszótéren a kétszer ad aki gyorsan ad az alapszabály.
Szóval Laura igazi kis amazon. Amivel alapvetően nincs is baj, de az a kis motor, ami ott kerreg benne néha előrébb viszi, mint a lába tudja.
Így esett ez a múlt hétvégén is, amikor Laura egy egyszerű kerti séta alkalmával esett a nagyinál akkorát, amekkorát Bence még soha. Persze az orrára. Illetve nem, az orrával csak lekoccolta a lépcsőt, de úgy, hogy nem csak vérzett, de be is kékült. (Naná, hogy én voltam mindkét gyerekkel egyedül, full PMS-ben, hisztisen, és persze csak a sálamért léptem be a lakásba – és mire visszafordultam, már meg is történt a baj.)
Irány a helyi gyerekügyelet. A dokinéni alig nézte meg, annyit mondott, talán meg kéne röntgeneztetni. "Azt itt hol lehet?" "Itt nem. Tatabányán, a kórházban." Szegény Bencét lepakoltam az addigra hazaérő anyósnál, irány az ügyelet, ahol csak három fölösleges kört kellett tennünk ahhoz, hogy papírt is szerezzünk arról, hogy röntgen kell.
Ti tudjátok, mennyi az a sugárterhelés, amennyi már veszélyes egy gyereknek?
Hát én nem tudtam. Viszont az ügyeletes baleseti orvos rendelkezése szerint 5 db (!!!) felvételt kellett készíteni Laura fejéről (koponya, kétirányú, bázis, orrcsont, arckoponya). Mint megtudtam, ez a rutin egy fejjel kapcsolatos sérülésnél, még akkor is, ha a fejen látszik, hogy nem ütődött, sőt, a jóval veszélyesebb belső vérzések kimutatására a röntgen amúgy sem alkalmas. És persze az ötből (vagyis hatból, mert ismételtünk) egy sem volt alkalmas arra, hogy megmutassa, Laura orra most akkor eltört-e vagy sem. Viszont ha megmutatja, akkor sincs semmi, mert mit kezdenek egy törött orral? Semmit. Na ugye.
Szóval állunk a röntgenben, próbálom lefogni az okkal rúgkapáló gyereket, mikor kijön a feldúlt röntgenasszisztens a bújkálóból, és rámripakodik: "próbálkozzak még? Mert úgy látszik nem tudja lefogni a gyereket." Én tudjam?! Honnan tudjam, mennyi a sugárterhelés per felvétel? És hogy mennyi az, amennyiből már lát valamit az orvos?
Úgyhogy annyiban maradtam a jövőre nézve, hogy legközelebb csak akkor engedem megröntgeneztetni bármelyik gyereket, ha az feltétlen muszáj.
De ha nem nagy a baj, be sem viszem.
Feleslegesen terheljük sugárzással a gyereket
A John Hopkins Gyermekklinika vizsgálatai szerint az orvosok által kért RTG- és CT-vizsgálatok jelentős része elkerülhető lenne, ha az orvosok nagyobb figyelmet fordítanának a betegekre. Az egyetem gyermekradiológusa, Melissa Spevak arra figyelmeztet, a gyerekek gyorsan osztódó sejtjei sokkal érzékenyebbek a sugárzásra. A gyermek- (és felnőtt-)évek alatt kapott sugárzások hatása ráadásul összeadódik, így növelve a rosszindulatú daganatok kialakulásának esélyét.
Az összes rákbetegség kb. 2 százaléka, nagyjából minden ötvenedik eset) orvosi eljárás kapcsán elszenvedett sugárzásra vezethető vissza. A Magyar Radiológia c. lapban megjelent kutatás szerint "a CT-vizsgálaton átesett gyermekeknél gyakrabban fordul elő rákbetegség" (Weisenbach János: A röntgenvizsgálatok értéke és káros hatása, M.R. 2002.).
A BME Nukleráris Technikai Intézetének leírása szerint: a gyermekek fokozottan érzékenyek az ionizáló sugárzásra. Az éretlen szövet nagyon sugárérzékeny, nem ismert az a dózis, amely biztosan nem okoz károsodást. A növekedésben lévő szövetek és a csontvelő nagy részét kitevő vörös csontvelő fokozottan sugárérzékeny. A kis méretek miatt a gonádok a vizsgált szervhez közel vannak Gyermekekben a hosszabb várható élettartam miatt a kumulálódó természetes és mesterséges sugárzás magasabb kockázatot jelent malignus betegségek kialakulására.
A legjobb sugárvédelem az ionizáló sugárzással járó vizsgálatok csökkentése, lehetőleg kerülése. Ez egyrészről jelenti a szigorú indikáció felállítását, másrészről, amikor lehetséges, a röntgen - és CT- vizsgálatok helyett a sugárterheléssel nem járó ultrahang-, vagy MR- vizsgálatok alkalmazását.
