Véget ér az év, itt van hát az idő megnézni, mit is csináltunk 2011-ben: egy csomó mindent, amire büszkék vagyunk, és párat, amire nem.
2011 zűrös egy év volt. A válság rányomta a bélyegét még az anyaságra is, minden egy picit sárgább volt meg savanyúbb, és ez átjött a Porontyra írt kommentekben is. A legnagyobb harc valamiért az autózással kapcsolatos írásunk nyomán alakult ki, bár ezek a kommentelők nagyrészt tévedésből kerültek a Poronty oldalára: olyan volt, mintha Winkler ránk szabadította volna a TotalCar-szélsőjobbot. Az 571 like viszont a Poronty ötéves fennállásának legkiemelkedőbb írásává tette ezt a szubjektív darabot. Úgy látszik, ki kell csapni néha a biztosítékot.
Az év elején hatalmas dobással indultunk, amikor elértük, hogy három politikus egy hetet egy-egy bölcsődében töltsön, megismerve az ottlét fárasztó és felemelő voltát. Büszkék voltunk rájuk, hogy végigcsinálták, és arra is, hogy a hét eseményeiről beszámolt a kereskedelmi tévéktől a napilapokig egy csomó médium (csak az index nem, de hát ez van).
Beindult kórházfigyelőnk, ahol hetente megismerhettek egy szülészetet, és az ott szülők szubjektív véleményét.
Csináltunk egész hetes könyvkritikát, és ebbe nem halt bele a blog, sőt. A Nagy Poronty Gyerekkönyvhéten többtucat könyvet szemléztünk, ebben segített nekünk egy csomó anyuka, gyerek és a Diana utcai 4/B, és mesélt könyves élményeiről Podmaniczky Szilárd, Novodomszky Éva és Pachmann Péter is.
Volt, hogy gratuláltak nekünk, de volt, hogy ránk robbant a magyar puszta és (szó szerint!) akasztottak volna pusztán azért, mert meg mertük írni, a terhesség és a szülés a nőnek nem csupa móka és kacagás. Huszonezer olvasó, 25 értelmes komment, akasztás, fogyamagyar, gulág, világvége.
Voltak viszont pozitív példák is. Nagyon jó volt a bébiszitternapló, amelynek csak azért szakadt vége, mert Juharszirup hazaköltözött, pedig Gibsonnak egészen biztosan nagyon hiányzik (és tuti utálja az új orosz bébiszittert). Az Én Vagyok Az Apád-sorozatban betekinthettünk egy gyakorló apa lelkének legsötétebb bugyraiba, ahol jó adag humort és némi sört találtunk. Meg némi kutyaszőrt. Johanna terhesnaplóját csak az erős gyomorral rendelkezők bírták, a finnyásabbak lehúzták szókimondó stílusa és őszintesége miatt: Mi viszont imádtuk, és azóta is azt reméljük, Johanna egy nap bébinapló írásába fog.
A babanaplóban megtudhattunk mindent Kicsi Lány fejlődéséről, akaratáról és evési szokásairól (a spenótos falfestésről nem is beszélve), és az öniróniát cseppet sem nélkülöző írásokat olvasva nemegyszer megnyugodhattunk, kérdéseinkkel nem vagyunk egyedül.
A legnagyobb sikert viszont az a sorozat tudhatja magáénak, amelyet egy véletlenszerű ámde szakértő kommentnek köszönhetünk: bejo, akiről kiderült, hogy egy könyv félig-meddig társszerzője is a témában, profimód összeszedett mindent, amit a hozzátáplálás első lépéseiről tudnunk kell. Neki köszönhetően a gyerek első évéig nem kell aggódnunk evésügyben, elég ráklikkelnünk írásaira, melyekben a legújabb kutatások és szakvélemények egy üdítően szubjektív sorozattá lettek leképezve.
Ehhez képest megosztóra sikeredtek Kata örökbefogadással kapcsolatos írásai. Azok, akikben valaha is felmerült az örökbefogadás gondolata imádták a sorozatot, mert amellett, hogy informatív volt, olyan szubjektív és nüansznyi dolgokkal is foglalkozott, amelyekkel máshol csak nagy nehezen tudhattak volna meg az olvasók. Kata többéves, a rendszerben eltöltött tapasztalata elégnek bizonyult ahoz, hogy tényleg körbejárjuk a témát. Reméljük, a lelkes olvasók 2012-ben sikerrel veszik az örökbefogadás buktatóit – vagy megfogannak, úgy, ahogyan végül Katának sikerült.
Abigél viszont arról mesélt, milyen az, amikor az ember más gyerekét neveli (esetében azért, mert az anya lelépett), Éva izgalmas cikkeket írt arról, milyen negyven környékén szülni, kedvenc pszichológusunk, az év közben nevet váltó Cziglán Karolina pedig hétről-hétre olyan olvasnivalókkal ajándékozott meg minket, ami miatt azt kívánjuk, bárcsak ne menne szülési szabadságra... De ez persze csak vicc volt és kívánunk neki csodálatos szülésélményt. Izgatottan várjuk, amikor visszatér, mit fog majd mesélni a saját gyereke neveléséről :)
Frida nemkevésbé élvezetesen írt Idácska mindennapjairól, valamint megannyi más, izgalmas témáról, például arról is, miért rossz falun lakni, de olvashattunk Bencéről és Lauráról, a táborozásról és a legújabb, brit tudósok megmondják a tutit-féle gyereknevelési és fejlődési kutatásokról.
Köszönjük tehát az évet NMB-nek, Andrewnak, Fridának, Évának, Jóanyunak, Linának, Abigélnek, Appiának, Eminek, Katának, Lolkának, jeekának, bejónak, az Esztereknek, és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a Poronty tényleg értékes legyen.
Szóval ez volt 2011. Köszönjük legfőképpen az olvasóknak.
Boldog új évet.
