Valahogy úgy teremtették az embert, hogy a női tulajdonságokat nem tudja pótolni más - mondja a színész-énekesnő, aki szerint ez azért az apáknak néha sikerül.

Örülni kell neki, ha van olyan férfi, aki rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyekkel az anya hiányáért is tudja kárpótolni a gyereket – mondja Halász Judit. A színész-énekesnő dalai több generáció életében játszanak és játszottak fontos szerepet, már a mai szülők is az ő dalain nőttek fel. Az elégedetlenkedő apukák kérésének eleget téve Apa figyelj rám címmel az apáknak készített lemezt.

Az énekesnő interjúnkban kitért az anyai szerepeket átvevő apákra, a szülők felelőtlenségére, és az ideális családmodellre is.

Az új lemez egyik apropóját az adta, hogy sok apa hiányolta az apákról szóló dalokat a repertoárjából. De felmerül az emberben, hogy talán nem is annyira véletlen, hogy ez így alakult. Mit gondol, lehet valami oka, hogy ők eddig kimaradtak?

Semmi különösebb oka nincs. Ez a negyedik lemez, amit azzal a gondolattal készítek el, hogy nem csak a gyerekeknek, hanem inkább a családoknak énekelek. Tény, hogy az anyukák valahogy jobban benne vannak a köztudatban, az édesanyáról sokat beszélünk, énekelünk, az apukáról pedig olyan ritkán. Az, hogy a családoknak énekelek, eszembe juttatta, milyen kár, hogy manapság a régi családmodell kezd felbomlani és jó lenne, ha megmaradna – mert az apukák és anyukák szerepe egy családban nem ugyanaz.

Az apuka kell, hogy jelentse a biztonságot, az erőt, az anyuka pedig adja az érzelmeket, a gyakorlatiasságot és sok minden mást. Vele mindent meg lehet beszélni, amit esetleg mással nem, ez így kerek. Úgy sajnálom, hogy manapság nagyon sokan előbb csinálnak gyereket és csak aztán gondolkodnak.

A gyereknél kiszolgáltatottabb lény a Földön nincs, az lesz belőle, amivé mi tesszük. Egy gyerek sok képességet hordoz magában, de észre kell vennünk, hogy mik ezek a képességek, hogy arrafelé próbáljuk meg irányítani. Fontos, hogy ne legyen az életében szerencsétlen, hogy olyan foglalkozást találjon magának, ami miatt nem kell minden hét elején elmondania, hogy „a fene egye meg, megint hétfő van és dolgozni kell”. Jó lenne, ha a család ebben aktívabban közre tudna működni.

Említette, hogy egy apának a biztonságot és az erőt kell jelentenie a család számára, egy interjúban pedig úgy fogalmazott, nem bánná, ha ez ma is így lenne. Ön szerint mi változott? Ma mit jelent egy apa a családban?

Tulajdonképpen ezt kell, hogy jelentse ma is. De ma az apukák nagyon sokszor kényszerűségből vagy szabad akaratukból átveszik az anyák szerepét. Ami persze, ha szívesen csinálják és van hozzá érzékük, akkor nem baj. Valahogy úgy teremtették az embert, hogy a női tulajdonságokat nem tudja pótolni más. Előfordulhat, és egyáltalán nem rossz dolog, sőt örülni kell neki, ha van olyan férfi, aki rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyekkel az anya hiányáért is tudja kárpótolni a gyereket.

Olyan egyszerű elgondolni és olyan természetes – vagy legalábbis annak kellene lennie –, hogy adott az apa és az anya. Gyerekkoromban imádtam úgy sétálni a szüleimmel, hogy a kettejük kezét fogva csügghettem középen (nevet). Mindenki emlékszik az érzésre, hogy milyen az, amikor az ember két kezet foghat és egy nagyot hintázhat. Nekem ez az ideális család.

Milyennek látja a mai, gyerekvállalás előtt álló 20-as-30-asokat?

Minden ember más, nem lehet általánosítani, nem szívesen mondok korosztályokról véleményt. Azt sem tartom helyesnek, ha kijelentik, hogy „ez gyerek”, mert a gyerek is annyiféle, ahány gyerek van. Bár nem lehet egy kalap alá venni a 20-as-30-asokat, tény, hogy bizonyos dolgok valahogy divatba jönnek a körükben, amelyek nem oldanak meg semmit. Például attól még nem lesz valaki érdekes, hogy a külsejével szeretne feltűnést kelteni, pláne manapság, amikor már mindenki erre utazik. Lady Gaga sem attól érdekes, mert húsokat tesz magára ruha helyett, hanem mert egy tehetséges előadó és figyelni kell rá, amikor felmegy a színpadra.

A nőknél egyre inkább kitolódik a gyerekvállalás időpontja. Ez valamiféle bizonytalanságból fakad, vagy más lehet az ok?

Úgy épült a világ, hogy most már a nők is szeretnének saját karriert csinálni, esetleg nem akarnak kiszolgáltatva lenni egy férfinak. Nagyon sok tehetséges és okos nő van, aki képes erre, de vannak olyanok, akik sokkal jobban járnának, ha megmaradnának anyának. Ez a kérdés már messzebbre visz, mert az önismeretnél kellene kezdeni, arra pedig egy élet is kevés, hogy az ember megismerje magát. Annak van szerencséje, akinek ez viszonylag korán sikerül.

Gyakori jelenség, hogy a leendő anyák túlmisztifikálják a szülést és a gyerekvállalást. Mit gondol, érdemes ezt körültekintően megszervezni, vagy úgysem lehet rá igazán felkészülni?

Úgy gondolom, hogy akkor legyen az embernek gyereke, amikor képes olyan biztonságot, szeretetet és hátteret nyújtani, amire egy gyereknek szüksége van. Ha nem tud hol lakni, aludni a gyerek, ha nem biztos, hogy ki az apukája, vagy kérdéses, hogy az apa tud-e akár egy napot is vele foglalkozni, esetleg a szülők nem maradnak együtt, az mind a gyerek kárára megy. Erről persze ez a lemez nem szól, inkább mulatságos, sok, jókedvet sugárzó, jó humorú dallal és verssel.

Apáknak vagy apákról szól inkább a lemez?

Van benne apáknak és apákról szóló dal is. Az egyik kedvencem az, amit Cipő (Bódi László dalszerző, a Republic énekese – a szerk.) írt Szabó T. Anna versére: arról szól, hogy vasárnap hajnalban megy a gyerek, lehúzza az apjáról a paplant és kér tőle reggelit, és persze kéri, hogy menjen vele játszani. Ez nálunk ugyanígy van, nagyon korán kelnek az unokák ma is, hajnalban, amikor végre otthon van az apjuk, minél hamarabb szeretnék kihúzni az ágyból (nevet). Hárman vannak, úgyhogy akkor is ők győznek, ha az apuka nem akar fölkelni.

Látva, hogy milyen apa a fia, mennyire látja előjönni ugyanazokat a vonásokat, amelyek adott esetben az ön édesapjára vagy a férjére is jellemzőek voltak apaként?

Az én férjemet nem lehet a „normális”, szokványos apukák közé sorolni, mert ő fantasztikus nagypapa, és apukaként is az volt, nagyon gyerekcentrikus szemléletű. Ha az unokáiról van szó, ma is bármit azonnal otthagy és megy, amikor szükség van rá. A fiammal most, hogy apukává vált, nem vagyok annyit együtt, hogy ezt meg tudnám ítélni, de tudom, hogy hétvégenként viszi a gyerekeket mindenhová és sokat foglalkozik, játszik velük. A legfontosabb, hogy játszani kell a gyerekekkel, imádják. Egyébként is az a legjobb a világon: játszani, nem? Nekünk, felnőtteknek is. (nevet)

Ezek szerint egy „normális” apa nem olyan, mint ahogy a férjét leírta?

Én arra gondolok, hogy az apa feladata nem az, hogy mindennap a gyerekekkel legyen, hozza és vigye őket. Vannak olyan gondok az emberek életében, amiket nem tud más megoldani. Az én apukám néhány évvel ezelőtt halt meg és soha életemben nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok gondolni rá, mert segít döntésekben, egy biztonságos hátteret ad – szóval tudom, hogy mindig van kihez fordulni, ha döntenem kell, ha komoly kérdésekről van szó.

Ön szerint könnyebb lett attól a gyereknevelés, hogy valóságos ipar épült az anyaság és a gyerekvállalás köré? Vagy a babablogok, anyákat segítő szervezetek, irányzatok nem sokat segítenek, sokkal inkább a saját, szilárd meggyőződés?

Nem követem ezeket a trendeket mindennap, de tudom, hogy vannak különböző nevelési módszerek. Mi módszer szerint soha nem neveltünk gyereket. Úgy gondolom, hogy az a legjobb módszer, ha az ember a saját érzelmeire hallgat. Minden embernek éreznie kellene, hogyan viszonyuljon egy másik emberhez – hiszen a gyerek is ember –, hogy a másik mit vár el tőle, mi az, amiben segítségre van szüksége és mi az, amiről szeretne önállóan dönteni.

Halász Judit ősszel turnéra indul, részletek itt.

Fotó: Kováts Dániel