Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi köze az óvodai kapcsolati hálónak a csúfolódáshoz? Nagyon is sok. Szakértőnk megmondja, hogyan készítsük fel a gyereket a közösségbe való visszatérésre.
Szívfacsaró, mikor a szülő számára kiderül, hogy gyermekét az óvodában vagy iskolában csúfolják a többiek. Ilyekor a legtöbben tehetetlen dühöt élnek meg, hiszen olyan helyzetben bántják a kicsit, mikor ő nem tud ott lenni mellette. Vajon fel lehet-e vértezni egy négy-öt éves csöppséget az ilyen eseményekkel szemben, mit tehetünk otthon, hogy kivédjük a csúfolódás káros következményeit?
Pszichológus tanácsadónk, Bujdosó Karolina elemez.
A csúfolással szembeni védelem is a megelőzésnél kezdődik, még ha nem is lehet teljes biztonsággal megakadályozni, hogy valaha ilyen helyzetbe kerüljön a csemete. Azonban nevelhetjük úgy, hogy jó eséllyel ne váljon kedvelt célponttá.
A rendszeres csúfolás alanyai általában szorongó, önbizalomban nem bővelkedő gyermekek
Ők jó célpontok, mert magukra veszik a sértéseket, lehet rajtuk látni a hatást. Az stabil énképpel rendelkező csemeték, akik elég sikerélményt élnek át az élet különböző területein, sokkal védettebbek a csúfolódással szemben. Ehhez a szülő leginkább azzal segítheti hozzá, ha mindig életkorának megfelelő elvárásokat támaszt vele szemben: a túl kevés és túl sok elvárás egyaránt elveszi a gyermektől a lehetőséget, hogy kompetens lényként élje meg magát. Szintén fontos a megalapozott dicséretek és empatikus, ugyanakkor reális visszajelzések adása.
Jó titkok, rossz titkok
Sokszor alapvető nehézség, hogy a csúfolt gyermek még a szülő előtt is szégyelli magát, nem meséli el, hogy mi történt vele. Jó megoldás, ha már egészen kis korban megtanítjuk, hogy vannak jó titkok és rossz titkok. Jó titok, mikor magunkban tartjuk, mit adunk a nagyinak karácsonyra. Jó titok, aminek örülünk, amit szívesen őrizgetünk. Rossz titok, ami nyomaszt, ami olyan, mintha egy nagy súlyt cipelnénk. Mondjuk el, hogy ezektől minél előbb jó megszabadulni, és nekünk mindig elmesélheti ezeket. Ha pedig egyszer azt meséli, hogy csúfolták, gúnyolták őt, a legfontosabb, amivel segítünk, hogy empátiát adunk neki: elmondjuk, hogy megértjük, ez nagyon rosszul eshetett, és hogy erről az eseményről nem ő tehet.
A szülő gyakran azt hiszi, csak valami gyakorlati megoldással segíthet, és rögtön azt forgatja fejében, kivel beszéljen, hova hasson oda, mit intézkedjen. Holott a csúfolás azért fáj annyira, mert a gyermek maga is elbizonytalanodik, ő tényleg megérdemelte-e ezt, kevesebb, rosszabb-e, azért éppen őt szemelték-e ki. Annak megerősítése, hogy mi, a család mellette állunk, és biztosak vagyunk benne, hogy nem ő a hibás, rögtön sokat segít a lelki egyensúlya helyreállításában.
Ki csúfol?
Vajon miért jó egyes gyerekeknek, hogy gúnyolnak, csúfolnak másokat? Ne írjuk le őket azzal, hogy ők gonoszak, eleve romlottak volnának, inkább szerencsétlen módját tanulták meg otthon a feszültséglevezetésnek. Az ilyen családokban rendszerint otthon is több a kelleténél a nyílt vagy rejtett agresszió. Tudnunk kell azonban, hogy minden közösségben, így a gyermekközösségekben is fontos az oda tartozó csoporttagoknak, hogy tudják, ők a közösség részei, elfogadják őket, mint tagokat. Ezért szeretik a gyerekek is minél erősebbnek mutatni magukat, olyanoknak, akiket nem lehet kiközösíteni, a perifériára sodorni. Ennek evolúciós gyökere van: az ember sosem volt egymaga életképes, a közösséghez való stabil tartozás az egyik legfontosabb létkérdés az ember számára.
Az évmilliók múltával ez keveset változott, ma is nagyban meghatározza egy személy biztonságát, kilátását arra, hogy különféle problémák esetén segítséget kapjon, hogy milyen kapcsolati hálóval bír. A csúfolódó gyermekek anélkül, hogy tudnának róla, saját pozíciójukat kívánják erősíteni, de nem tanulták meg, hogyan tehetik ezt mások tiszteletben tartásával. Nincs sok értelme letámadni és megdorgálni a csemeténket csúfoló gyermeket, mert úgysem nevelhetjük meg őt a szülei helyett. Ha tartósan fennáll és elmérgesedik a helyzet, inkább a szülőket környékezzük meg, persze szintén nem támadó éllel.
A csúfolásra is igaz, hogy sajnos nem védhetjük meg gyermekünket az élet minden fájdalmával, igazságtalanságával szemben. Ám sokat tehetünk azzal, ha jó megküzdési módokat tanítunk neki, és ha minden pillanatban tudja, hogy mi, a szülők feltétel nélkül elfogadjuk, és mellette állunk, bármi is történjen.
