Mindenki beleszalad néha azokba a tárgyakba, amelyeket azonnal megvesz, mert borzasztó jónak tűnnek, de soha semmilyen hasznuk, sőt, értelmük nincsen – mint az ultrahangos hordozható cumisterilizátornak vagy a popsitörlő-melegítőnek. Gyerekkel, pláne első gyerekkel ezek a körök még durvábbak (és sokkal többe is kerülnek). Nos, Kicsi Lány anyukája éppen egy ilyenbe szaladt bele.
Előző rész: Kicsi Lány nyaralni megy
Azt hittem, a járássegítő kell nekünk
Kezdek Jekyll és Hyde lenni. Na jó, egyik énem sem gonosz (remélem), csak nem tudom eldönteni, hogy kell-e, szabad-e járássegítőt venni a gyereknek. A nem egészen tíz hónapos Kicsi Lány ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy a bútorok mellett oldalazgat, hanem a játékdobozára támaszkodva halad előre két lábon. Ami ugyebár nem lehet túl kényelmes, hiszen a tartó fele olyan magas, mint ő, így kétrét görnyed. Mindezt tegnap fedezte fel. Ma reggel pedig egy széket kezdett el tologatni vehemensen, ami magasságra már megfelelő, de nagyot lehet vele esni, ha elakad. Márpedig elakad. És itt jött a járássegítő gondolata, amin korábban röhögtem, hogy minek az. Azt mondogattam, ha a gyerek akar, úgyis megtanul járni. Nekünk sem volt járássegítőnk, mégis két lábon közlekedünk. (A férfiak néha a kezüket is bevetik, ha ittak, de csak azt akarják bemutatni a gyermekeiknek, hogyan kell mászni. Szerencsére a porontyok ilyenkor már alszanak, és nem látják a demonstrációt.)
A járássegítőről nagyon megoszlik a szülők véleménye, de ezen már meg sem lepődöm, hiszen nem értettünk egyet a légzésfigyelőben, a pelenkatartó kukában, a gumilepedőben sem. Van, aki azt tanácsolja, csak akkor vegyek, ha a gyerek már biztonságosan jár. Akkor minek is? Mások azt vallják, hogy az én életemet is megkönnyíti az eszköz, hiszen akkor nem kézen fogva jár a kicsi, amiért a derekam hálás lesz. Az enyém biztosan, a terhesség óta már ülni és hason feküdni is nehezemre esik, ami már csak azért is kellemetlen, mert hason szeretek aludni. Illetve már csak szeretnék. Van, aki szerint a járássegítővel akkorát lehet taknyolni, hogy a gyerek a kórházban köt ki. Mások szerint, ha elég stabilat veszel, akkor tuti nem zakózik a kisded. Nem lettem okosabb. Ha meg az árát nézem, főleg nem, ugyanis újonnan több mint húszezer forintba kerül, használtan nagyjából a fele az, amiről nem érzed úgy, hogy át akarnak verni. Van ezerért is, nálam itt kapcsol be a vészcsengő.
Fürdetőkarika minek van?
Az a baj, hogy annyi, de annyi hülyeséget kitalálnak, amit a lökött, "a gyereknek mindent meg akarok adni szülők" meg is vesznek. Egynek én is beugrottam pár hónapja, a fürdetőkarikának. A lényege, hogy a gyerek, amíg nem tudja stabilan tartani magát, egy ,,körben" ül a kádban, és akkor nem esik hanyatt. Nem, mert eleve alig tudtam beletuszkolni, másrészt így megmosni a popsiját lehetetlen, minthogy ül. A padláson kötött ki, mert elegem lett belőle, hogy foglalja a helyet a fürdőben, ráadásul mindenki bilinek nézte, és elkezdett örvendezni, hogy jaj, végre egy értelmes szülő, aki már hat hónaposan leszoktatja a pelenkáról a lányát. Régen vajon tényleg ennyire korán kezdték a szobatisztaságra tanítást vagy csak az idő megszépíti az emlékeket?
A sor folytatható a játszószőnyeggel, ami szép, csillog-villog, de igazából nagyon kevés ideig használható. Amikor Kicsi Lány kinőtte, akkor egy paplant terítettem le neki. Éppen annyira nem érdekelte ez sem, mint a játszószőnyeg.
Egy ismerőstől kaptunk cumisüveg-melegítőt. Sokszor elátkoztam annak a nevét, aki kitalálta. A helyzet ugyanis a következő volt: hajnali kettőkor mocorgott a baba, hogy éhes. Sprinteltem a konyhába, a tápszert (hogy miért nem tudtam szoptatni, arról korábban már írtam) bekevertem, cumisüveg be a melegítőbe. Megnyomtam rajta ötszázhúsz gombot, amit persze alig láttam a fáradtságtól, vártam két percet, amíg a gyerek már torka szakadtából ordított, felkeltve ezzel a családot. Így idővel bevágtam az üveget az átkozott mikróba tíz másodpercre. Felmerült a termosz lehetősége is, és akkor nem kell tartani a káros sugárzástól sem.
Ami még ennél is ,,izgalmasabb", az az elektromos popsitörlőkendő-melegítő. Igen, ilyen is létezik. Lehet, hogy nekem csak azért tűnik teljesen feleslegesnek, mert Kicsi Lány soha nem panaszkodott amiatt, hogy hideg ér a fenekéhez. Sokan szintén felesleges pénzkidobásnak tartják a pelenkatartó kukát. Nálunk nagyon bevált. Igaz ugyan, hogy nem maga a kuka, hanem a bele való zacskó drága hosszú távon, de az ügyesek szerint magunk is készíthetünk zsákot. Még nem jöttem rá, hogyan, de gondolom, nem nagy ördöngösség.
A légzésfigyelő nekünk bejött
Számomra mondjuk a légzésfigyelő volt az, amit egyértelműen meg akartam venni és egy pillanatra sem bántam meg a döntésemet. Megnyugtatott, hogy hallom, ha baj van. (CD-t is kaptunk, hogy ilyenkor mit kell tenni.) Nem igaz, hogy ezek a szerkentyűk állandóan riasztanak. A mienk egyszer sem jelzett tévesen, csak akkor kapcsolt be, ha kivettem a gyereket, és nem kapcsoltam ki a légzésfigyelőt. Az más kérdés, hogy általában már a lakás másik részén jártam, amikor sípolt, és szaladhattam vissza lóhalálában.
A hegymászó mobilt a kismamáknak találták ki
Mostanában a játékokat nézem elkerekedő szemmel: mobiltelefon, laptop százhúsz programmal, távirányító? Nem hiszem, hogy ha kap egyet, nem az én telefonom, számítógépem és a távirányítóm lesz a legjobb játék. A hegymászóknak kifejlesztett, víz- és ütésálló telefonom még bírja. Mondjuk nem tudom, miért nem úgy reklámozták anno, hogy kismamáknak való, mert több mint egy hétig bírja az akkumulátora folyamatos használat mellett is, nem viseli meg, ha a gyerek nyálazza és földhöz vágja. A laptopomat már rendesen meggyötörte a lány: fogja magát, és hátracsapja a képernyőt. S annyira jót nevet rajta, hogy nem is tudok rá haragudni.
