Érdemes úgy nézni a szülői feladatokat, mint művészeti alkotást: végtelen a jó megoldások száma, a lényeg, hogy hiteles, belülről fakadó legyen. Pszichológusunk tanácsai.
Bár erről kevesen beszélnek, sok nő és férfi lelke mélyén szorong, jó szülő lesz-e, meg tud-e majd felelni az elvárásoknak, képes lesz-e anyává, apává válni abból, aki most: nőből és férfiból. Az egyik legfontosabb tanács: a szülői hivatást ne feladatnak, hanem műalkotásnak tekintsd. Heti pszichó.
A legfontosabb, hogy ezek az érzések természetesek, hiszen a gyermek születése, bármennyire is örömteli, egyfajta krízis. Krízis, mikor olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyben még nem adottak, nem készek a feladat megoldásához szükséges eszközök.
A krízis jellemzője az is, hogy az addigi énkép fenntarthatatlan, újrafogalmazásra szorul. Ez megtörténik olyan nehéz eseménynél, mikor például valamilyen súlyos betegség diagnózisát közlik velünk, mikor közeli hozzátartozónk elmegy, de akkor is, amikor megérkezik a várva várt kis jövevény. Említést érdemel, hogy a nagyszülők számára is feladat újraalkotni énképüket, amelyben addig nem szerepelt a nagymamaság, nagypapaság. Ez különösen nehéz, ha az embert relatíve fiatalon ajándékozzák meg az első unokával. De a szülők számára még inkább húsbavágó a változás.
A szülői feladatot tekintsd művészeti alkotásnak
Elég jól csinálom-e, elég jó szülő leszek-e: ez lapul meg sok várandós nő és leendő apa fejében. A szorongás fő oka, hogy sokan teljesítendő vizsgaként tekintenek a feladatra, amire egyszer majd osztályzatot kapnak. Sokaktól: a nagyszülőktől, szomszédoktól, barátoktól egészen hamar, de ami a legijesztőbb, egyszer majd a felnőtt gyermektől is.
Szerencsésebb úgy nézni a szülői feladatokat, mint művészeti alkotást: végtelen a jó megoldások száma, a lényeg, hogy hiteles, belülről fakadó legyen. Többre megy a gyermek egy temperamentumos, olykor talán kiabáló, felcsattanó, de semmiképp sem tankönyvbe illő anyával, ha az illető harmóniában van magával, hitelesek, őszinték érzelmi megnyilvánulásai.
Ettől a viharok ellenére mégis kiszámítható, érzelmileg elérhető. Ez könnyebben viselhető, mint egy példás magaviseletű, halk szavú, fegyelmezett anya, akinek a lelkében zűrzavar van.
Popper Péter anyja mindig lányt szeretett volna
Egyik előadásán Popper Péter mesélte el személyes történetét édesanyjával. Az asszony mindent megtett azért, hogy tökéletes anya legyen, és jó kapcsolata alakuljon ki fiával. Sokszor leült vele beszélgetni, és ilyenkor a kis Péter azt érezte, hogy nem tudja, miért, de nem jön ki hang a torkán. Sok-sok év múlva, anyja halála után mondta el egy rokon, hogy édesanyja borzasztó szomorú volt, mert ő mindig lányt szeretett volna.
Ekkor értette meg a pszichológus, miért volt olyan nehéz a kapcsolatuk, és így tudta helyre tenni magában anyja emlékét. Ahogy ő mondta, azóta tudnak beszélgetni – ez persze már a fiúban belül zajló beszélgetés volt.
Ne várj el túl sokat magadtól
Mi a megoldás egy hasonló helyzetben lévő anya számára? Persze nem az, hogy a gyerek orra alá dörgöli, hogy nem örül neki, mert lányra vágyott. A megoldás valahol ott rejlik, hogy nem várja el magától, hogy jobban szeresse a gyermekét, mint szeretni tudja. Ellenkező esetben feszültséghez, szorongáshoz, ahogy a pszichológus történetében: „elnémuláshoz” vezet a disszonancia, a titok érzékelése.
A szülő nem szereti egyformán az összes gyermekét – nem lehet egyformán szeretni. Ezt sem kell magunk előtt tagadni. Persze, ez a szülő magánügye, amit sosem kell kimondania hangosan – magának azonban jó, ha megteszi. És akkor talán csökken is kicsit a távolság a másik gyerekkel, mert oldódik a tabu fájdalmas terhe.
Korábban már volt róla szó, mik az „elég jó szülő” ismérvei. Akkor az érzelmi elérhetőségről, a kiszámíthatóságról és érzékenységről volt szó. Most mindennek az alapjáról essen említés: hogy a szülő elfogadja önmagát.
Olyan sokszor kérdezik szóban, írásban, hogy hogyan lehetséges elfogadni önmagunkat? Mintha az egy cselekvés volna... Holott az aktív cselekvés az, ha valaki folyamatosan ostorozza magát, másik szerepet alakít, trenírozza magát valami elképzelt cél érdekében. Az elfogadás az a normál állapot, ami beáll, ha mindezzel felhagyunk.
Az elég jó szülő ismérvei
1. Következetesség
Ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, ugyanakkor tiszteletben tartsa a kiszabott korlátokat, szükséges a szülő részéről a kiszámíthatóság.
2. Érzékenység
Ebben a témában azt jelenti, hogy a szülő kellő pontossággal veszi a gyermektől származó jeleket, impulzusokat. Egészen hétköznapi szóval: érti a gyermekét.
3. Érzelmi elérhetőség
Ez alapozza meg a bizalomra épülő és őszinte kapcsolatot, és a család légkörét. Érzelmileg elérhetőnek lenni azt jelenti, hogy a szülő nyitott a gyermek felől jövő közeledésre, és adekvátan reagál rá. Kimutathatja a szülő, ha dühös vagy szomorú, a lényeg, hogy őszintén tegye.
