Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mit is jelent a gyereket tervezôk és vállalók számára a most zajló alkotmányozási vita? Utánajártunk.
"A magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg" – áll a készülő alkotmánytervezetben. A jogvédők szerint a tervezet súlyosan korlátozná a nők önrendelkezési jogá,t és nem járulna hozzá az abortuszok tényleges számának csökkenéséhez. De hogy van ez a nemzetközi viszonylatban, illetve valóban ilyen súlyos az állapot a magyar gyakorlatban?
Európa egyetlen országa sem terjeszti ki alkotmányában az emberi élet védelmét a fogantatás pillanatáig semmilyen formában, csupán Írország alkotmánya ismeri el az élethez való jogot a születés előtt. Ugyan rögtön felmerülhet a kérdés: hogyan tehető felelőssé egy magatehetetlen, önmagát megvédeni képtelen magzat, embrió vagy zigóta élet egy felnőtt életéért? Ám erről nem esik szó a beadott nyilatkozatokban.
Természetesen a nők – biológiai adottságuk okán – jóval nagyobb biológiai, emocionális és fizikai terhelésnek vannak kitéve a gyermekvállalás által, mint a férfiak. Ha csak azt a nagyon triviális helyzetet vizsgáljuk, míg a nő kilenc hónapig hordja méhében a (közös) gyermeket. Mi történik ebben az időszakban a leendő apa és anya életében?
Akár együttélésről, akár külön vállalt utódról legyen szó: a nő saját magán észlelhető, napról napra változó testi és lelki tünetekkel, és nehézségekkel küzdve, előkészíti az új élet befogadásának fizikai és lelki körülményeit. Manapság mindemellett legtöbbször nyolc órában dolgozik, vagy neveli a már meglévő gyerekeket, illetve ellátja a háztartás teendőit – és természetesen nem árt, ha közben nem szűnik meg csinos és kívánatos nőnek maradni.
Ugyanezen kilenc hónap alatt a férfi fizikai és biológiai életében semmi sem változik: ugyanolyan képességekkel rendelkező, felnőtt, munkaképes tagja a társadalomnak, mint korábban. Jó esetben felfogja és érzékeli, hogy legalább a születendő gyermek érdekében komolyabb és felelősségteljesebb attitűdre, célokra és munkavégzésre van szükség, vagy esetleg a gyermeket váró nőnek fizikai, lelki és biológiai támaszra. Sajnos a gyakorlat azonban nem mindig igazolja ennek a férfi viselkedésmintának a jelenlétét.
Ez az aránytalanság már a fogantatás pillanatában fennáll, akár tervezett, akár nem várt helyzetről legyen szó. Ezen az állapoton azonban – a nők természeti adottságukból fakadó „többlet-terhein” – sem alkotmánymódosítással, sem tiltakozással, sem egyéb más eszközzel nem lehet változtatni. A terhek megosztásának privát és törvényi módján azonban annál inkább.
Az emberiség létezése óta küzd a fogamzásgátlás, a felelősségvállalás, a férfi és női szerepek mibenlétével, illetve az utódvállalás problémakörével. Például rengeteg család és pár van, akik évek óta küzdenek, adott a megfelelő lelki, anyagi háttér, és mégsem érkezik az új élet. Ennek a fordítottja is ősi probléma: hogy nagyon gyakran, nem kívánt körülmények között - még a biztonságos fogamzásgátlás ellenére is - megfogan egy nő. Ekkor kerülhet elő a legális vagy illegális, népi úton, vagy kórházi körülmények között végzett terhesség megszakítás. Nem véletlenül mondjuk tehát: „Az ember két dologért bármire képes: hogy legyen, és hogy ne legyen gyermeke.”
