Hogyan lehet feldolgozni a stresszt, melyet az újszülött érkezése okoz? A pszichológus válaszol.
Amikor egy családba megérkezik az első gyermek, fenekestül felfordul a nő és a férfi élete. Bármennyire is várta a pár a babát, bármekkora az öröm, az első gyermek érkezése óhatatlanul stresszt is jelent a család számára. Hogy ki hogyan dolgozza fel mindezt, és mit lehet tenni a stresszhelyzet csökkentéséért - erről ír pszichológus szerzőnk.
Új szerepek
Először is egészen új szerep megtanulását követeli az addig egyszerűen csak nőként és férfiként élő szülőktől. Ez különösen az újdonsült apát állítja komoly kihívás elé. Az anyává válás fokozatosan lezajló folyamat, onnantól kezdve, hogy a nő tudja, valaki már növekszik a testében, de ebből csak érzékenyebb szaglást, megváltozott ízlést, és hasonló testi változásokat érzékel, azon keresztül, mikor már érezhetők a kicsi jeladásai, rúgásai, a szülés intenzív élményén át odáig, hogy kézbe fogja a csecsemőt. A férfi bármennyire is várja és készül a csöppség érkezésére, kevésbé zsigeri szinten éli meg a folyamatot, egy „kész” babát kap, így egyik pillanatról a másikra kell kibővíteni férfi énképét az apasággal. Ezt személyiségtől függően könnyedén vagy éles váltásként is megélheti az illető. Ez a változás felveti annak kérdését is, ugyanaz maradhat-e a szülőpár egymáshoz fűződő viszonya, vagy az is újraértelmezést igényel.
Közös projekt
Tetszik vagy sem, a kapcsolatban mindenképp változás fog beállni. Egyfelől elindul egy mintegy húsz évre szóló projekt, amelyet közösen kell levezényelni. Van, akinek ekkor esik le a tantusz, hogy ennek már a fele sem tréfa, hogy ez már valami végleges, valami visszafordíthatatlan összeköttetés. Az a sajnálatos tény, hogy a válások jelentős része éppen a gyermek egészen kicsi korában történik, azt mutatja, sokan nem képesek feldolgozni lelkileg ezt a fajta kötöttséget.
Természetes velejárója a kisgyermekes létnek, hogy sokkal kevesebb idő jut egymásra, rossz esetben ez kevesebb gyengédséget, szeretet-megnyilvánulást is jelent. A szülők személyiségétől függően a közös foglalkozás a gyermekkel elmélyítheti a kapcsolatot, az egymás iránt érzelmeket is, hiszen a másik emberben már nemcsak a szerelmünket, hanem csemeténk anyját vagy apját is látjuk. Rossz esetben azonban sértődést, hiányt okozhat valamelyik fél számára, hogy kevesebb törődéssel kénytelen beérni. Jellemzően ez a veszély inkább az újdonsült apákat érinti, akik úgy érezhetik, kimaradnak a mama és baba intim egységéből, és perifériára szorulnak. A nők egy része arról panaszkodik, eggyel több gyermeke van, mint ahányat szült, mert a férje is azzá vált idő közben. Fontos jól értenünk a jelzéseket: ilyenkor megerősítésre vágyik a másik, hogy még szükségünk van rá, méghozzá nemcsak szülőtársként, hanem férfiként, illetve nőként is.
Nem jó a mártír a családban
Könnyű jó tanácsként adni, de nehéz megfogadni, hogy ilyenkor a szülők szakítsanak egymásra egy kis időt rendszeresen, amikor valóban kizárnak minden mást, még a babát is. Nem is a gyakorlati megvalósítás miatt nehéz ez, sokan úgy érzik, egyszerűen nincs joguk csak úgy pihenni, a párjukkal kikapcsolódni, azt érzik, kötelességük, hogy éjjel-nappali szolgálatban a gyermek rendelkezésére álljanak. Jó, ha rendszeresen emlékeztetjük magunkat, a szülőséghez szükséges bizonyos szintű önzés. A gyermek is azzal jár jól, ha mi boldognak érezzük magunkat a bőrünkben, kiegyensúlyozottak vagyunk, és ehhez a saját igényeinket is számításba kell vennünk. A mártírok hosszú távon megmérgezik a párjuk, a kicsi és a maguk életét is.
...és a szex
A szexuális élet bizonyára meg fog változni, ez azonban lehet kedvező is. Mind a férfiak, mind a nők utólagos beszámolóiból az látszik, hogy túlzott a félelem a hüvely kitágulásával kapcsolatban. Az esetleges nehézségek inkább pszichés természetűek. Ezek egyfelől a szülés után, a szoptatás alatt megváltozott hormonháztartásból adódnak, a nőnek csökkenhet a szexuális válaszkészsége. Másfelől azonban a férfit és a nőt is kihívás elé állíthatja, hogyan egyeztesse össze, hogy ugyanaz a test, amely örömet okoz, amely szexuális tárgy, ugyanakkor szülő és tápláló test is. Szerencsés, ha a várandósságot és szülést olyan csodálatra méltó női megnyilvánulásként éli meg a férfi, ami szervesen hozzátartozik párja nőiségéhez, és fokozza vonzerejét. Azonban fontos, hogy a nő is mindent megtegyen a vonzerő fenntartásáért, és amennyire ideje, energiája engedi, figyeljen a külsejére, még akkor is, ha otthon tölti a napot. Jó, ha tudatosítjuk magunkban, attól, hogy gyermekünk született, még nők és férfiak is vagyunk magunk és a párunk számára is.
