Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szent Mártonról megemlékezve a gyermekszegénységről beszélünk
Egy gyermekszegénységről szóló, 2006-os tanulmány (Darvas Ágnes – Tausz Katalin: Gyermekszegénység) akadt a kezembe. Megdöbbentő adatokat találtam benne. Gondoltam, megosztom veletek. Az apropót Márton napja szolgáltatja, illetve az a tény, hogy 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve.
November 11. Márton napja
„Míg társai gondolkodás nélkül elvágtattak a gémberedettre fagyott szerencsétlen mellett, addig Martinus megállította hátasát, és minden teketória nélkül, kardjának egyetlen suhintásával kettébe vágta a köpenyét. Az egyik felet gondosan a koldusra terítette, míg a másikat magánál tartotta. Hihetetlen veszélyt vállalt ezzel, hisz az a légionárius, aki szándékosan megrongálta, vagy elhagyta a felszerelése bármely darabját, könnyen az életével fizethetett. Éjjel, amikor a fekhelyén szunnyadt már, álmában Krisztus jelent meg neki a koldus képében, és azt mondta: Amit a legkisebb testvéreim közül egyel tettél, velem tetted.” (idézet innen)
A gyermekek jogai
Ma már nem hangzik akkora újdonságként, hogy a gyermek – emberi jogi alapon – a társadalom teljes jogú tagja, így joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz is. A Gyermeki Jogok Nemzetközi Egyezménye felsorol egy csomó más jogot is: például, hogy a gyereknek joga van a fizikai, értelmi, érzelmi, erkölcsi és szociális fejlődéséhez szükséges életszínvonalhoz is.
7 állítás
1. Egy 2005-ös statisztika szerint a 18 év alatti korosztályból 620 ezer gyermek (30%) részesült rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, ami azt jelenti, hogy a háztartásban, ahol ezek a gyerekek éltek, a család egy főre eső jövedelme nem érte el a 2006-ban 25 800 forintban megállapított segélyezési küszöböt. Ugyanebből a korosztályból bizonyos becslések alapján további kb 200 ezer gyerek (20%) jogosult lenne ugyan a segélyre, de valamilyen okból mégsem részesül benne.
2. A TÁRKI Magyar Háztartás Panel és Háztartási Monitor vizsgálatai alapján, a gyermekek minden korcsoportjában magasabb a szegénységben élők aránya, mint a népesség idősebb tagjai között.
3. A gyerekek jelentős része a népesség legrosszabb jövedelmi helyzetű csoportjaiban él. Az elmúlt tizenöt évben ráadásul egyre nő a 18 év alattiak aránya a népesség legszegényebb 20-30 %-ában.
4. A szegénység kockázata a többgyermekes, illetve az egyszülős családokban élő kiskorú gyerekek esetében a legmagasabb.
5. Miközben érdekes módon a szegények többsége nem roma, a roma gyerekek körében lényegesen magasabb a szegénységi ráta. Megállapítható, hogy a szegénység a roma háztartásokban koncentráltan van jelen, hiszen minden szegénységi mutató terén (jövedelmi helyzet, lakáskörülmények, táplálkozási szokások, alapvető szükségletek kielégítetlensége) a roma háztartások mindig a leghátrányosabb csoportba sorolhatók.
6. Noha az alacsonyabb jövedelmű háztartásokban arányaiban több pénzt fordítanak a gyerekkel kapcsolatos kiadásokra, a legtöbb szegény család egyáltalán nem tudja finanszírozni a gyerekek kötelező oktatáson kívüli tevékenységét, mint amilyen a sport vagy a nyelvtanulás.
Egy 2002-es felmérés szerint például míg a háztartások 97%-ában van tévé, és ugyanennyiben a gyerekek számára van 3 váltás alsónemű, illetve biztosítani tudják a napi háromszori étkezést, rendszeresen sportolni már csak a gyerekek 37%-a jár, számítógépet 28%-uk használ, egy hetet nyaralni 22%-uk tud, különórára pedig mindössze 19%-uk jut el.
7. Szociológiai és pszichológiai vizsgálatok azt igazolják, hogy a tartós gyermekkori szegénység nem múlik el nyomtalanul. A tartósan alacsony jövedelmű, többszörösen hátrányos helyzetű családban nevelkedő gyerekek megfosztódnak a gyermekek számára a társadalomban egyébként normaszerűnek tekintett tevékenységektől, és pszichoszociális fejlődésük is veszélybe kerül, amennyiben csökkennek az esélyeik az egészséges fejlődésre és a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok teremtésére. A szegénység ezáltal újratermelődik, aminek következtében nő a későbbi társadalmi kirekesztettség bekövetkeztének kockázata is.
Ezt a könnyed és szívderítő olvasmányt – mégtöbb, az oktatási rendszerünk kritikáját is magába foglaló részlettel, és némi szakmapolitikai – máig meg nem fogadott – jótanáccsal együtt bárki elolvashatja itt, adatai hitelességének utánajárhat, további elborzasztó információért pedig fel lehet ütni – de csak az erősebb idegzetűeknek – a 2008-ban kiadott Zöld Könyvet is.
