Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a közhiedelem szerint az anorexia a külső megjelenés rendezésével gyógyítható, az igazi okok ennél mélyebben keresendők.
Bár a közhiedelem szerint az anorexia a külső megjelenés rendezésével gyógyítható, az igazi okok ennél mélyebben keresendők. A lelki tényezők közül is kiemelkednek az anya-lánya kapcsolat zavarai.
Az anorexiában vagy bulímiában szenvedő lányokban gyakran él az a tévhit, hogy a külső megjelenésük rendezése jelenti a megoldás kulcsát. Az evészavarok kezelésével foglalkozó Timberline Knolls Residental Treatment Center munkatársa, Catherine Weigel Foy azonban arra figyelmeztet, hogy olyan tényezők is napvilágra kerülhetnek a betegséghez vezető lelki tényezők feltárása során, melyek mind az anyát, mint a serdülő lányt megdöbbentik.
„Nemegyszer meglehetősen szövevényes anya-lánya kapcsolatra derül fény. Miközben a baráti vagy házastársi kapcsolatok csak kamaszkorban, illetve felnőttkorban befolyásolják – sőt néha bonyolítják meg – a lány, majd később nő életét, addig az anyával való kapcsolat már születésétől fogva rányomja a bélyegét életére” – hangsúlyozza a pszichológus a Journal of Feminist Family Therapy című lapban. Ha pedig a kapcsolat nem olyan kettejük között, amilyennek lennie kellene, például az anya túlzott elvárásokat fogalmaz meg lánygyermeke felé, akkor ez különféle lelki problémákban – köztük evészavarokban – is megnyilvánulhat.
A pszichológus felsorolja a „tökéletes anyák” azon hiedelmeit, melyek nyomán olyan irreális elvárások ébredhetnek benne lányával szemben, melyeknek az nem tud megfelelni. Innen pedig szinte egyenes út a serdülőkori lelki bajok felé.
A „Tökéletes anya” címre törekvő nők gyakran esnek abba a tévhitbe, hogy
- azt hiszik, a tökéletes anya mércéje a tökéletes lánygyermek,
- az anyák eredendően tudják, hogyan kell jól gyereket nevelni,
- a jó gyerek soha nem áll haragban az anyjával.
A fenti elvekhez való rögeszmés ragaszkodásból aztán egyenesen következik, hogy az anyai mítoszoknak megfelelni nem tudó lánygyermek eltávolodik anyjától. A támasz elvesztése különösen a serdülőkorban veszélyes, amikor a gyerekek egyébként is küzdenek énképük kialakításával, helyük megtalálásával a világban. Pedig általában az anya az, aki észreveszi lánygyermekén az evészavar korai jeleit, ezért ilyenkor még fontosabb lenne, ha aggodalmaikat nyíltan és őszintén megoszthatnák egymással. A pszichológus szerint ezzel az anorexia és bulímia számos későbbi egészségi következményének lehetne elejét venni.
