Ostobaság előírni a császármetszések számát

A császármetszések aránya folyamatosan emelkedik szerte a világon. A WHO álláspontja szerint nincs értelme pontosan meghatározni a kívánatos értéket: a statisztikánál előbbre való az anya és a baba érdeke, és teret kaphat akár az anya szülésről alkotott elképzelése is.

Egyre több nő hozza világra császármetszéssel gyermekét: ki szabad elhatározásából, ki kényszerűségből. Az American Journal of Obstetrics and Gynecology című lapban most közzétett vizsgálatban például az Egyesült Államok 19 kórházában lezajlott 230 ezer szülés adatai alapján azt találták, hogy az először szülő nők körében a császármetszések aránya 30 százalék körül van. A második-harmadik gyereknél tovább romlik a helyzet, hiszen sok helyen azt a gyakorlatot követik, hogy korábbi császármetszés után automatikusan ismét a szülés e módját ajánlják fel az anya számára, noha bizonyítottnak látszik, hogy ilyenkor sem kevésbé biztonságos a hüvelyi szülés. A császármetszések gyakoribbá válásáért többek között az elhízást, illetve a gyermekvállalás későbbre tolódását is felelőssé teszik.

A most közzétett arányszámok jóval meghaladják az Egészségügyi Világszervezet állásfoglalásában szereplő értéket (10-15 százalék). Pontosabban szólva meghaladnák, ha lennének ilyen értékek, hiszen a közelmúltban a WHO is úgy foglalt állást, hogy nincs értelme „célértékeket” kitűzni. A világszervezet nemrégiben ugyanis úgy döntött, hogy „nincs olyan bizonyíték, ami alapján egyértelműen meg lehetne mondani, mennyi is valójában az optimális császármetszési arány”.

Az új dokumentum birtokában talán enyhül a nyomás, és a nők szabadabban dönthetnek a császármetszés és a hüvelyi szülés között? – teszi fel a kérdést a BBC egy korábbi cikke. A kérdés egy részről jogos, más részről tovább ronthatja a brit statisztikákat, melyek szerint máris minden negyedik gyermek császármetszéssel jön a világra. Ez persze csak átlagérték, a skála felső részén lévő egyes londoni körzetekben ugyanis akár egy császármetszés is juthat két hüvelyi szülésre. A kép teljességéhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a császármetszések több mint fele az anya vagy a magzat állapota által diktált sürgősségi beavatkozás – ami a másik oldalról viszont azt jelenti, hogy az esetek csaknem felében más szempontok vezetnek a műtétről hozott döntéshez.

Szakmai körökben sem egységes a WHO-célértékek eltörlésének megítélése. A brit bábaszövetség (Royal College of Midwives) részéről például Janet Fyle elhibázottnak tartja a döntést. Véleménye szerint az optimális cél kitűzése helyénvaló volt, más kérdés persze, hogy szinte senki nem tartotta azt be. „A normális hüvelyi szülés sokkal kisebb megterhelést ró a szervezetre, így a felépülés is összehasonlíthatatlanul gyorsabb, mint egy nagy hasi műtét után” – mondja. Figyelmeztet arra, hogy mint minden sebészeti beavatkozásnak, úgy a császármetszésnek is megvannak a maga veszélyei, melyeket csak akkor szabad vállalni, ha az ebből adódó előnyök felülmúlják a kockázatokat – eseménymentes terhesség és szülés esetén azonban nem ez a helyzet.

Korábbi kutatások szerint császármetszés kapcsán nagyobb az esély arra, hogy az újszülöttnél légzési problémák jelentkeznek, az anyánál nagyobb valószínűséggel lép fel vérzés, és hosszabb a kórházi tartózkodás időtartama is. A másik álláspont képviselői ugyanakkor azt hangoztatják, hogy a hüvelyi szülés sem minden gond nélküli, mert fennáll a gátrepedés, később pedig a kismedencei szervek előesésének veszélye, és sérülhet a magzat is, ha úgy adódik, hogy vákuummal vagy fogóval kell világra segíteni.

James Walker leedsi szülész-nőgyógyász professzor szerint nem segít a helyzeten, ha elérendő célértékeket tűzünk ki. „Ha „tervszámok” lebegnek a szemünk előtt, akkor óhatatlanul arra összpontosítunk, és közben elsikkadhat a tényleges cél: hogy olyan ellátást nyújtsunk, ami az anya és a magzat számára is optimális. Ezt pedig úgy közelíthetjük meg legjobban, ha a célértékek mindenáron való elérése helyett lehetőség szerint igyekszünk kiküszöbölni minden olyan tényezőt, ami később császármetszést tehet szükségessé” – véli.

A szüléssel kapcsolatos szabad döntésért küzdő electivecaesarean.comPauline McDonagh Hull tapasztalatai szerint portál képviselője, a szülésfelkészítő tanfolyamokon nem kapja meg a kellő hangsúlyt annak tudatosítása, hogy a hüvelyi szülés sem veszélytelen vállalkozás. „A hallottak alapján a nőkben könnyen ébredhet az a képzet, hogy a „normális” szülés, a szülésélmény előbbre való a baba érdekeinél. Nem lenne a szabad a nőket olyasmire kényszeríteni, ami akaratukkal ellentétes. A császármetszési arányok mindenáron való csökkentése elhibázott szemlélet” – mondja.

Maggie Blott, a londoni University College Hospital szülész-nőgyógyásza szerint bár nem szabad késlekedni a császármetszéssel, ha a szülés folyamán gond adódik, az orvosnak mégsem az a fő feladata, hogy császármetszést végezzen, hanem az, hogy kellő körültekintéssel mindent megtegyen, hogy ne kelljen császármetszést végeznie.