A terhesség utolsó heteiben, a szülés alatt vagy gyermekágyon egy jó szó, kis biztatás, visszaadhatja az ember életkedvét, helyre teheti az önbizalmát, erőt adhat a folytatáshoz. Gyakran megesik azonban, hogy a kismama a legrosszabbkor a legrosszabbat hallja.
Nyolc hónapos terhes vagy? Tudatosan táplálkoztál, nem vagy cukorbeteg, és még csak a 8. kilónál tartasz? A magzat normál tempóban gyarapszik, és gyakorlatilag egy fél kézilabda van a két csípőcsontod között? Akkor is biztosan megkérdezi valaki, - ha más nem, a pénztáros srác - hogy te jó ég mekkora, ikrek? És mikor flegmán odamondod, hogy "Igen, hármas", akkor van képe visszakérdezni, hogy "Tényleg?" Túlhordás alatt a napi 3-4-szer elhangzó "Egyben vagytok még?" szokta kiverni a biztosítékot. Már-már klasszikusnak számít a szülés körüli mondat: "Nem fájhat az annyira!", amit éppúgy hozzád vághat egy 22 éves gyakornok szülésznő, a 60-as főorvos úr, vagy a háromgyerekes anya szülészorvos is.
Ha egészségügyi programcsászár volt, lesz majd, aki a szülésélményről faggat, és arról, hogy te, milyen illatú teamécsest javasolsz Norah Joneshoz, vajúdásra. Gyermekágyas időszakban jól szokott jönni, mikor a szomszéd néni - hallva az üvöltő gyereket - megjegyzi, hogy éhes szegény, majd tetézi, és rákérdez, hogy biztosan van-e elég tejed. Ide tartoznak a kommentekben már kivesézett önkéntes gyerekvédők, akik bárhol, bármikor megfejtik, mi a baja a síró, vagy épp nem is síró gyerekednek. (Leszerelésükre jól jön egyébként egy kis kártya, két oldalán egy-egy telefonszámmal. Ezt nagyon széles mosollyal át lehet nyújtani az ügyeletes okoskodónak. "Parancsoljon asszonyom, ez itt a területi gyermekvédelmi szolgálat telefonszáma, hívja őket bizalommal!" És mikor kezdene hápogni, már fordítjuk is a kártyát: "Ez pedig egy pszichológus barátom telefonszáma, aki segíthet abban, hogyan dolgozza fel magában a nyilvános helyen tapasztaltakat.")
Visszatérve a boldogító megjegyzésekre, szívderítő az is, mikor három gyerek és otthoni meló mellett, a szülés után 6 héttel már az anyósod, vagy a szingli barátnőd azon agyal hangosan, hogy hetente kétszer csak el tudsz jutni már egy fitneszterembe. Apropó barátnő, mikor n+1 gyerekkel vagy otthon 3 napja a zuhogó esőben, tuti elkezdi firtatni, hogy nem érzed-e magad elszigetelve a világtól.
Személyes legutóbbi kedvencem: Épp túl vagyok a 4,5 kilós gyereken, le lehet szállni a szülőágyról, szülésznő kísér zuhanyozni. Én hirtelen keresem a tüdőmet, leeshetett valahol, próbálom rakni a frissen stoppolt fenekemhez lazán csatlakozó lábaimat egymás után, miközben 4 négyzetméter odagyömöszölt sátorponyvát szorítok össze a combjaimmal. Őszintén igyekszem hetykén szökellni. Látja ám azért a szülésznő is, hogy ebből így nem lesz balettintézet felvételi, és meg is kérdezi: - Elmacskásodtak a tagjai, vagy miért megy ilyen nehezen?
No, de vannak durvábbak is. Azt mesélték, hogy egy igen fiatal szülőnő fájdalmaira panaszkodott, mire azt kérdezték tőle: "Akkor nem fájt, mikor odatartotta?" Vagy ez csak legenda?
Gondolom, mindenki hallott már effélét, amire próbált nem visszakézből válaszolni. Soroljátok!
szg
