Közeleg a húsvét. Gyerekkoromban minden nagyobb forgalmú aluljáróban ilyentájt lopott ibolyát, lejárt szavatosságú csokinyulat, valamint jelentős mennyiségű élő nyuszikezdeményt árultak. Szegény kisnyulak, nem tudom melyik járt rosszabbul, amelyik elkelt és behurcolták valami panellakásba egy rakás visító gyerek közé, vagy amelyik a nyakán maradt az árusnak, aki esetleg jobb híján kihajította őket az első zöldebb sarkon. Azóta már minden évben előre mondogatják az állatvédők, a felelős gyerekpszichológusok és egyebek, hogy élő nyulat lehetőleg ne vegyünk húsvétra, ha nincs nagy kertünk, sok türelmünk vagy egy könyvünk „a 100 legjobb étel nyúlhúsból” címmel. Utóbbi esetben azonban jelentős ellenállásra számíthatunk a saját gyerekünk részéről. És az állatkert sem veszi már át a megunt tapsifüleseket.
Mégis veszik a kisnyulakat, tavaly a szembeszomszéd unokája kapott egyet, ott kuksolt szegény a garázsban. További sorsa ismeretlen, de pár hónap múlva már nem volt ott, Pista bácsi pedig utcaszerte ismert kitűnő bográcsos ételeiről, amivel előszeretettel kínálgatja a rokonokat-ismerősöket.
Nekem nem volt nyulam soha, de van olyan barátnőm, aki kiskora óta tart mindenféle állatot, gyerekkorában negyedik emeleti lakásuk mindenféle jószággal volt tele, talán épp csak a pónilovat vagy a cerkófmajmot kivéve. Volt ott csincsilla, amelyik nyomtalanul tűnt el a panel lépcsőházában, szopornyicától elfogatlanodott kutya, papagáj és szalamandra, és persze a nyulak, a híres nyulak. A felnőttkori nyulakról sok muris történet kering azóta is. Íme egy csokor ravaló, figyelmeztetésül azoknak, akik esetleg hajlandóak lennének húsvéti nyuszikát venni a kiskorúnak.
Normális ember Valentin vagy hasonló napra virágot, csokit ajándékoz. Ők leendő férjével viszont nyulat vettek, amely a fiú három másik egyetemistatársával közösen bérelt Ráday utcai lakásába került. Elfelejtettek szólni, hogy a példány nem szobatiszta, és nem is nagyon tanítható. A srác filozofikus nyugalommal tűrte a nyuszi mint szerelmi zálog húzásait, bár egyszer megemlítette: „a nyúlszar az semmi, összesöpröm percek alatt, hanem amikor a párnádon nyúlvizeletet találsz….”
Aztán összeköltöztek, megszületett közös gyermekük. A nyulat kizárták az erkélyre, már amikor sikerült. Egy meglehetősen érdekes napon például nem. Meleg nyár volt, a férjjé avanzsált srác egyedül volt otthon, alsógatyában heverészett a pár hetes baba mellett, az IKEA garanciális ágyszerelőjét várta, mert az alkotmány nemes egyszerűséggel összerogyott. A nyúl, kihasználva az alkalmat, beszökött a lakásba, egyenesen a félig megrogyott ágy alá.
A védőnő pont ezt a napot választotta látogatásra.
Kissé kínossá vált egy idő után a csevej, mivel az ifjú apa szeme egyfolytában ide-oda cikázott, a védőnő pedig nyilván azt gondolhatta, hogy talán az illegális szerető rejtőzhet a szekrényben, az ágy alatt vagy isten tudja hol. Végülis a baba egyben volt, volt ágya, ruhája és fürdőkádja. Menni készült tehát, épp az ajtóban köszönt el, amikor a nyúl, kihasználva a lankadó figyelmet, előmerészkedett az ágy alól. Ifjú barátunkban ettől megfordult a borjú, és harsány „na megvaaaaagy te rohadék!” felkiáltással vetette magát rá, már épp a füleinél fogva lengette a pánikszerűen távozó védőnő után (akit többé nem láttak), amikor befutott az ágyszerelő. Nem maradt sokáig.
A nyúl pár évre rá elköltözött az örök vadászmezőkre, kinagyított fényképe alatt gyászolták harsányan. Annyira, hogy a baráti társaság több tagjának eszébe jutott, meg kéne valamivel vigasztalni őket. Sajnos nem beszéltek össze, tehát a legközelebbi születésnapon többen is gyanús nagyméretű csomagokkal állítottak be.
A csomagokban természetesen kölyöknyulak voltak. Mindenféle színben, fajtában és méretben. Kettőt megtartottak, akkorára nőtt mind a kettő, mint egy csővázas hátizsák, ezek is az erkélyen laktak.
Hálistennek nem szaporodtak, mivel mindkettő fiú volt. Ezzel együtt bárkinek, bármely pillanatban hajlandóak voltak haladó nemi felvilágosító bemutatót tartani, ezért 12 éven aluliaknak ezentúl tilos volt az erkélyre menniük felügyelet nélkül. Kivéve a házigazdáék gyerekét, neki már mindegy, kisfiam, azért hittanon légy szíves ne meséld el. Mi az hogy már késő….?
Amikor ezek is átugráltak a mennyei mezőkre, némi szünet következett, a barátnőm elfoglalta magát egy válással, és csak pár év múlva ment el ismét egy állatkereskedés előtt. A nyúl a kirakat sarkában gubbasztott, „AKCIÓ” felirattal és egy szerény összeg megjelölésével a feje felett. Ez volt a csapda, az áldozat gyanútlanul besétált, és csak mellékesen megkérdezte, a nyúl miért akciós?
A tulajdonos úgy döntött, nyílt lapokkal játszik.
A nyúl agresszív. Támad és harap. Nem kell senkinek, házi kedvencnek tökéletesen alkalmatlan, de ezt a fajtát sütni sem szokták.
„És akkor úgy éreztem, meg kell vennem”-fejezte be hősünk a történetet. Bori, a vérnyúl pedig hű maradt önmagához, hazafelé kétszer harapta meg megmentőjét, a lakásban azonnal megszökött, nyúlbogyótengert szórva mindenfelé. Utána kirágta a ketrecét, megharapta a famíliához érkező összes vacsoravendéget. Amikor meglátogattuk őket a balatoni nyaralóban, a lányom rábökött egy csukott ajtóra, hogy ott akar aludni.
Ott nem lehet, az a nyúl szobája.
Anyámnak ne mondd el, úgy tudja, ketrecben van, nyitotta ki az ajtót vendéglátónk némileg restelkedve.
Bori a viaszosvászonnal letakart ágyon kuporgott mogorván, körülötte ízléses installációként nyúltáp, víz és nyúlbogyó. Fejedelmi rezidencia volt, de amikor észrevett minket, megpróbált a lábunk közt kislisszolni az ajtón, szerencsére a bejárati ajtó csukva volt.
Azóta már ő is az örök vadászmezőkön harapdálja Szent Péter bokáját, közeledik a húsvét ismét, a barátnőmnek kéne venni valami ajándékot. Esetleg egy…
Itt tartok épp, mikor besomfordál a szobába a lányom. Anyaaa, veszel idén húsvétra nyuszikát, mint a Benedeké, vagy olyat mint a Bori?
A Boriiiiiii?
Beszámítja a biztosító ablakrács helyett, mint objektumvédő intézkedést? A nyúlbogyó fűtőértéke közelíti vajon a pelletét, ha veszünk egy vegyes tüzelésű kazánt?
Na jó, abbahagyom. És aki a gyereknek nyulat hoz húsvétra, azt nyílt tűzön megfőzöm paprikásnak (esetleg ráküldöm a Magyarok Nyulai mozgalmat).
Nektek volt már húsvéti nyulatok? Csokinyúl, plüssnyúl, tárkonyos nyúl nem ér, az a gyáva nyúl sem, aki megint elmulasztott jegygyűrűt venni.
