Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Itt a tavasz, indul a játszótéri pletykalánc.
Nézd csak, Sárika hogy meghízott! Annak a vörös nőnek mekkora lett a segge a szülés után! Tényleg krumplival eteti a négy hónapos gyerekét Piroska? Juli még mindig nem nevelte meg a gyerekét, már megint a Pistikét veri. A tavalyi szőke befestette a haját barnára, nem áll neki jól. És Évának sem az a feszülős farmer.
Szóljon már valaki, hogy a játszótér még mindig nem nyilvános illemhely! És azt hallottad, hogy a Marcsit elhagyta a férje? A Toncsiéknál pedig már megint jön a gyerek. Itt a tavasz, indul a játszótéri pletykalánc.
Kisütött a nap, a hőmérő higanyszála a 20-as felé közelít, az eddig a meleg lakásban gubbasztó anyukák is kimerészkednek végre a játszótérre. Mit merészkednek? Hanyatt-homlok rohannak, hogy a hosszú téli hónapok okozta depressziót enyhítsék egy kis játszótéri pletykával. Akik egész télen netes fórumokon vezették le a feszültségüket és szóltak be, akinek csak lehetett, most végre élőben is kiélhetik a leginkább nőkre jellemző, nem ritkán rosszindulatú tulajdonságukat: másokban hibát keresni. Mert az jó szórakozás.
Néha persze visszaüt a dolog, mert Dóri, akivel tegnapelőtt még mély egyetértésben beszélted ki Gizikét, ma már ferde szemmel néz rád, mert Zsuzsitól azt hallotta, hogy Imolának azt mondtad róla, hogy úgy néz ki a haja, mint a madárijesztőnek. Sebaj, holnap Zitához csapódsz, aki elkotyogja, hogy Dia szerint sznob vagy, Henitől pedig megtudod, hogy Móni egy fapina és mióta megszült, nem dugott a férjével.
Kész szappanoperát lehetne írni a magányos anyákról, akik – az orvosi rendelőkbe mászkáló idős nénikhez hasonlóan – azért mennek a játszótérre, hogy társaságban legyenek. Hogy megvitassák a fontos gyereknevelési kérdéseket, tanácsot kérjenek hozzátáplálás/szoptatás/párkapcsolati kérdésben, kifejtsék véleményüket a legújabb Coelho-könyvről, tippeket kérjenek a hétvégi menühöz, beszélgessenek a Született feleségek legutóbbi epizódjáról vagy csak elpanaszolják az aktuális problémájukat.
Sajnos senki sem tudhatja, hogy másnap kiből lesz Júdás és harmadnapra azon fog-e csámcsogni a fél környék, hogy te vered a gyereked, holott csak azt sírtad el bűntudattól reszkető hangon (feloldozást várva), hogy ijedtedben rácsaptál a kisfiad kezére, amikor az elöl felejtett gyógyszeres dobozba nyúlt. Azt sem tudhatod, hogy aki mosolyogva úgy tesz, mintha segítene, tulajdonképpen csak mocskos infókat akar kiszedni belőled, hogy aztán kiteregethesse a szennyesed.
Ha elég okos az ember ahhoz, hogy ne áruljon el magáról túl sok mindent, akkor sem küszöbölte ki a minden alapot nélkülöző pletykákat, a rosszindulatú feltételezéseket, amik aztán kész tényként söpörnek végig a játszótéri riadóláncon. Az információéhség azonban nagy úr. Most pedig mennem is kell a játszóra, hogy megtudjam, Bea terhes-e vagy csak téli zsírréteget növesztett a hasára.
