Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Három nappal a kiírt dátum előtt Dóra orvosa felajánlotta, hogy megpiszkálja kicsit a méhszájat, ami egy-két napon belül beindítja a szülést.
Három nappal a kiírt dátum előtt Dóra orvosa felajánlotta, hogy megpiszkálja kicsit a méhszájat, ami egy-két napon belül beindítja a szülést.
A hatalmas hasú kismama kapott az alkalmon, és valóban, a vizsgálattól még aznap fájásai lettek, estére pedig megszületett Andris hatalmas méretekkel, kezét a feje mellett tartva, mint aki a haját igazgatja. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Szeptember 29-én, három nappal a kiírt időpont előtt egy centire kinyílt a méhszáj, ami addig teljesen zárva volt. A hasamat hetek óta nehezen cipeltem már, mint utóbb kiderült, minden okom megvolt rá. A nyíló méhszáj és Andris várhatóan nagy méretei miatt a doktor felajánlotta, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból, én pedig megkönnyebbülve kaptam az alkalmon. Kézzel körüljárta a méhszájat, és azt ígérte, ez két napon belül elindítja a szülést. Ezután haza kellett mennem és figyelgetni, hogy vannak-e fájások. Déltől 6-7 perces fájások kezdődtek, de csak ha feküdtem és arra gondoltam, ez megint csak jóslófájás. Aztán háromra visszamentünk, szerencsére tovább nyílt a méhszáj, amit most kicsit előrébb fordított. Csináltak megint ctg-t, ami nem mutatott semmi komolyat, de szerintem csak azért, mert rossz helyen volt a fájásmérő, hiszen most már egyértelműen éreztem a fájásokat.
A doki úgy engedett el, hogy behívja a szülésznőt a kórházba és jön ő is, mi még menjünk haza a táskáért, zuhanyozzak egyet és hatkor találkozunk az Istvánban. Félúton lakunk a Rózsakert (ahol a terhesgondozás folyt) és az István között, és a kocsiban már éreztem, hogy komolyodik a dolog, 4 percesekre saccoltam a fájásokat, már ki se mertem szállni a házunknál, a férjem szaladt fel a köldökzsinórvéres csomagért, a táska már a kocsiban volt, a lányomtól pedig még reggel elköszöntem, ő a szüleimmel maradt. Mikor közeledtünk a kórházhoz, felhívtam a szülésznőt, hogy jöjjön előbb, mi is mindjárt ott leszünk, mert sűrűsödnek a fájások.
Negyed ötre értünk be, ott kiderült, még azóta is tágultam kicsit. A pozitív streptococcus kenet miatt gyorsan megkaptam az antibiotikumot. A fájások még teljesen elviselhetők voltak, a férjemmel röhögcséltünk, fura volt, hogy most megint szülünk, meg hogy lesz még egy gyerekünk. Még épp öltöztem, mikor megjött a szülésznő, jó kedve volt, mint mindig, nem is voltak sokan, egy ctg és az időközben megrepedt burok kiürítése után mehettem a kádba, de most nem esett olyan jól, mint az első szülésemnél, hamar ki is szálltam. Felgyorsultak a dolgok, a kádtól kezdve már nagyon erősek voltak a fájások, újabb ctg jött, a szülésznő odazargatta az ügyeletes orvost is, mert Andris szívhangja időnként lelassult. Szerencsére csak a fájások alatt, ami normális.
Közben azon aggódtam, hogy a tolófájásokat nem fogom tudni ez alkalommal olyan szépen visszatartani, mint az első szülésemnél, de a szülésznő mindig nagyon jókat mondott, például elég hamar azt mondta, hogy oké, akkor tolhatunk, tehát kb. egy visszatartott tolóval megúsztam. A doki is befutott, jöhetett a célegyenes. A kitolás viszont egy nagy, összefüggő fájás lett, mert Andris a méretei miatt a szünetekben is feszített, de még ehhez képest is egész hamar kibújt. 5-6 tolás után 18.50-kor a kezét a feje mellé szorítva jelent meg, férjem szerint a séróját lőtte be a nagy alkalomra. A gátmetszést a szülésznő ügyességének köszönhetően megúsztam, csak egy kis repedés történt. A férjem persze megint sírt, de most már rutinosan, egyáltalán nem volt tőle zavarban. Ezután némi fáradt remegés és fércelés jött, míg a fiúk elmentek méredzkedni és felöltözni. Másfél-két órán át még fent lehettünk a szülőszobán, Andrisban gyönyörködtünk, barátnőm életmentő teáját kortyolgattam, Andris pedig egy kis előtejet nyalogatott. Andris méretei születéskor: 4460 g és 60 cm.
Dóra
