A nemtörődöm csecsemős nővérek helyett a szobatársak segítenek egymásnak, a baba-mama szobák igen szűkösek, a hashajtó utáni produktumot pedig meg kell mutatni a nővéreknek a szekszárdi kórházban. Szüléstörténete után gybogi a kórházi tapasztalatait osztja meg a Poronty olvasóival. Bemutatnád a kórházat, ahol szültél? Írj erre a címre, hogy a többi kismama is tudja, mire számíthat, ha az adott kórházban kívánja világra hozni gyermekét.
Szülőszobai megfigyelés címszó alatt 2 teljes órát néztem a csempéket, merthogy aludni nem tudtam, annyira izgatott és boldog voltam. Baromira rondák a szekszárdi kórházban a csempék. Azt hiszem, szinte mindenhol tilos szülés közben inni, ezért a szám már cserepes is volt jócskán, mire végeztünk; így amikor már szabadott innom, lehúztam kétszer 1,5 liter ásványvizet. Pedig nem vagyok az a sokat ivós. Aztán jött a szülésznő, aki amúgy végig nagyon kedves volt és megkérdezte, milyen szobába szeretnék menni, én meg gondolkodás nélkül rávágtam, hogy baba-mama.
Szépen átcuccoltak egy otthonos szobácskába, ami az otthonos jelzőt inkább a méretei és nem a berendezése miatt érdemelte ki, lévén hogy a két ágy mellett a két gyerek-kalitka nem fért el. Végül is minden jól is alakult, addig, amíg le nem szálltam az ágyról. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nincs erőm mozogni. Csak hát már kopogtatott az a 3 liter folyadék, amit előtte megittam. Szerencsére közel volt a vizesblokk, meg a közelmúltban fel is lett újítva, bár azért nem mertem csupasz bőrrel ráülni az ülőkére.
A szinten a nővérkék néha benéztek, de nem nagyon beszéltek vagy kérdeztek. Szerintem úgy gondolták, hogy a falakra kiragasztott információs cetliket majd mindenki jól elolvassa. Nekem szerencsém volt, egyrészt mert tudok olvasni, másrészt mert a szobatársam a harmadik gyerkőcével már nagyon tapasztalt volt. Ő tanított meg mindenre, amit ott az anyukáknak kell csinálni. Ezer hála érte! Együtt fürdettünk, ő mutatta meg, hogy kell használni a régi kenyérmérleget, és a szoptatási praktikáit is megosztotta velem. Nem azt mondom, hogy gonoszak a nővérkék, csak sajnos kevesen vannak sok munkára és nincs idejük úgy általában, azon a hétvégén meg pláne, mert a sok Valentin napon megszületni kívánó, vagy csak egyszerűen frontérzékeny baba telítette a kapacitást. Meg mint kiderült, mi a periférián voltunk, az a szoba valahogy mindig kimaradt mindenből.
A lényeg, hogy el tudtam látni a babám, aki olyan édesen aludt, hogy öröm volt nézni. A nagy idillbe csak két apró dolog rondított bele, az egyik, hogy valamiért becsipásodott a gyerkőc, amit én jeleztem is a nővérkének. Gondoltam, csak csinálnak valamit, vagy szólnak, hogy én mit tegyek. Hát nem szóltak, csak másnap, amikor már a gyerek átment kiscicába, - mert nem tudta kinyitni a szemét az összeragadt a csipától-, akkor kaptam meg, hogy: „Anyuka, ez a gyerek csipás!” Fájt a hangnem, mert az anyuka megszólítás egyenértékű volt a” hibbant tyúk, hozzád beszélek”-kel, megtoldva egy kis „de trehány vagy, hogy ezt nem vetted észre” felhanggal. Végül is kaptam desztillált vizet, szemcseppet, meg egy rövid útmutatást, oszt hajrá...
A kórházban, mint kiderült, tilos körmöt vágni legalább két hétig. Amit azóta sem tudom, mire jó, ám legyen, de akkor is ki kellett találni valami megoldást, mert az a kis angyalpofi tiszta vörös lett a karmolásoktól. Miután jól elbeszélgettem a szobatársammal, megfogadtam a tanácsát és éjjel 2x3 órára hagytam, hogy a gyerkőcöt elvegyék tőlem, hogy mélyen tudjak aludni és regenerálódni. Kövezzen meg, aki akar, de akármilyen amazon génjeim is vannak, szükségem volt arra a kis időre éjjel.
Visszatérve a körmökre, kértem a nővérkéket, hogy adjanak már egy kesztyűt a közösből, hogy ne legyen véres a gyerek arca, ezt napi ötször megígérték, aztán valahogy mindig elmaradt. Gondoltam, nem várok tovább, megoldom a problémát és jobb híján bezokniztam a kis kezeket, elég furin nézett ki, de használt! Mindenkinek ajánlom a zoknit! Érdemes több pár gyerekzoknit bevinni, külön a lábra is rugi alá a komfortérzet miatt és párat tartalékba a kézre, ha nagy a körme. Szekszárdon lehetőség van arra, hogy bevigyél ruhát neki és abba öltöztesd. Én ezt ajánlom, mert az osztályon lévő ruhák nagyon rossz állapotban vannak: lukasak, hiányzik a gomb, stb. Meg mókás, amikor a kisfickók rózsaszínben pompáznak, mert elfogyott a fiús ruha.
Amikor azt hiszed, hogy túl vagy mindenen és már gondozod a gyereked, meg örülsz, hogy zuhanyoztál; akkor jelenik meg a szoptatós nővérke és elkezdi nézni, hogy van-e tejed, meg hogy jól szoptatsz-e. Onnantól megkezdődik a körforgás: peluscsere, mérsz, etetsz (vagy legalábbis próbálkozol vele), megint mérsz, majd leteszed a Babót aludni. És akkor előveszed a fejőgépet, (a sajátot!) és nekiállsz kínlódni, egészen addig, amíg nem jön a következő etetés. Azért szólok, hogy saját, mert egyrészt nem működik egy csomó fejőgép, vagy ha igen, csak bizonyos időszakonként kapcsolják be központilag; másrészt meg olyan bitang erős a szívókája, hogy nagyobb kárt teszel vele, ha használod, mint ha nem. Nekem az ügyeletes nővér is megmondta, hogy inkább kézzel próbálkozzak, mint azzal a géppel.
A szinten éppen dolgozó vagy ügyeletes orvos minden nap jött, és mosolyogva kiutalta az oxitocin injekciókat. Ezeket utáltam, és szerencsétlenségemre gyakorló nővérkék és ápolók adták be. Hát hadd ne mondjam, hogy élmény egy 20 éves fiatal srácnak pelusos bugyiban pucsítani! Amúgy azok a bugyik, amikbe beépítik a betétet, nagyon jók és kényelmesek, bár rondák, mint a bűn. Ennél csak az jobb, amikor sorban állsz fertőtlenítő mosásért, ez abból áll, hogy leöntenek altájon fertőtlenítővel, azzal a lilással, majd jól bepúderoznak.
A kórházi ételről csak annyit, hogy kifinomult ízlésem van (magyarán finnyás vagyok), és tudtam, hogy úgyse fog ízleni a menü, de egy-két fogáson még így is kiakadtam. A konyhafőnöknek vagy élelmezésvezetőnek lenne pár kívánságom, például egyen ő közvetlenül szülés után puffasztó zöldségekből készült levest és főzeléket egy étkezésre.
A törvény feljogosítja az anyukát, hogy választhat baba-mama szobát, az apukát pedig, hogy bejöhet fürdetni. Így apa második naptól zöld maszkban fürdethetett.
Pár napot voltam csak az osztályon, de nagyon vártam a hazautat. Mivel telt ház volt, igyekeztek gyorsan kiszórni a jónépet. Amelyik kisbaba jól evett, és nem sárgult be, az mehetett is haza. Így történt, hogy a kedves szobatársam, aki szintén vasárnap szült, kedden már ment is haza.
A szinten zajlik az élet, házal egy fényképész (egyrészt horribilis összegeket kér el egy képért, másrészt karantén alatt is bejutott), be lehet gyűjteni pár termékmintás csomagot, és a sima szobás anyukák is jönnek trécselni. Külön jó, hogy a kórház intézi az anyakönyviket, bár érdemes odafigyelni, mert volt olyan Emese, aki elsőre fiúként lett lepapírozva.
Mint utólag kiderült, hétfőn már nagy helyhiány volt az akut szobában és egy 2 napja császározott csajt pateroltak le hozzám új szobatársnak. Ezen a ponton váltam alsósból felső tagozatossá; kicsomagoltam a cókmókját, elmagyaráztam, mi hol van. Megpróbáltam visszaadni az a kedvességet és tudást, amit én kaptam. Ahogy elnéztem, rájöttem, hogy mégse olyan jó buli ez a császár, azóta is mindenkit lebeszélek róla, aki erre vágyna. Szegény nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt. Menni is csak segítséggel és görnyedten tudott, és erre kapta a szenna teát. Szerencséje volt, elért a vécére, volt, aki nem. És még valami elrettentésnek: a nővérkének a szenna tea segítségével előállított terméket mindenképp látnia kell.
Pár jótanács:
Szekszárdon van szülésfelkészítő és plusz előadás az újszülött osztályról, érdemes elmenni rá, körülbelül tudni fogod, mi vár rád és mik egyedi szokások. Ha szerencséd van, üres a szülőszoba és ott is körbevezetnek.
Mellszívó, gyerekzokni és gyerekruha legyen saját és vigyél pelust is, mert csak napi 2 db jár.
Ellenőrizz le minden hivatalos papírt!
Mindig legyen valaki, aki hoz be kaját!
gybogi
