Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Harminckét fokosra fűtött nyolcágyas kórterem, csöpögő, tűzhely forróságú, kattogó radiátorok, a folyosón süvítő szél, a mosdó meg háromnapi járóföldre van. A cél: túlélni.
Kórházteszt-sorozatunk legújabb részében az Uzsoki Kórház ideiglenes szülészetét mutatjuk be.
Harmadszor szültem az Uzsokiban, mindháromszor különböző körülmények között. 2002-ben a régi helyen, a kopott linóleummal borított, málló falú szülészeten, szülés után négyágyas, vécé nélküli szobában pihentem. 2005-ben ugyanitt, felújítva, fizetős kétágyasban, luxuskörülmények között. Ehhez képest hatalmas váltás volt a 2009-es szülésem: sajnos pont beleestem abba az egy évbe, amíg a teljes átépítés miatt az első emeletre költözött a szülészet – embertelen és embert próbáló körülmények között szenvedtem öt teljes napot – hat másik kismamával együtt, akik a nyolcágyas (kétszer négyágyas, egybenyíló és egybenyitott) kórteremben.
Felfogtuk, hogy ideiglenes az osztály és hogy nem toltak bele túl sok pénzt a kialakításba, de rettentően elkeserített, hogy ilyen méltatlan körülmények között kell eltölteni a szülés utáni első öt napot, amelynek az lenne az egyetlen funkciója, hogy az újszülöttel ismerkedünk és próbálunk pihenni. Ez az elavult fűtési rendszernek köszönhetően 32 fokosra fűtött kórteremben sokkal inkább hasonlított túlélőtúrára – vagy inkább büntetőtáborra, mint a nyugalomra, pihenésre és boldogságra. Amikor a hátunkon is víz folyt és a kisbabák is vörös, forró testtel feküdtek a kiságyukban, a boldogság helyett a düh fortyogott bennünk.
Hála a sok öntudatos kismamának, akik kiharcolták, hogy 24 órás rooming in rendszer legyen a kórházban, a szülést követő éjszaka kivételével kötelező jelleggel kellett magunknál tartani a babákat, pedig lett volna, aki visszatolta volna éjjelre a kicsit a csecsemőosztályra, hogy legalább egy percet tudjon aludni. Így viszont – mivel nem akart kitolni a másik hat anyukával és babájával, akikkel egy légtérben aludt – egész éjjel ringatta kislányát, hogy ne sírjon és ne lármázza fel a többieket.
Amilyen kőkorszaki állapotok vannak a gyermekágyas osztályon, annyira modern a szülőszoba. Teljesen új, átalakítható szülőágyak, labda, csilivili környezet fogadott, amint átléptem a küszöböt. Nem tetszett annyira, hogy kétágyas volt a szülőszoba (szerencsére egyedül voltam, amikor szültem), a két – függönnyel elválasztható – szülőágy egymásra merőlegesen helyezkedik el, engem nagyon zavart volna, ha tőlem fél méterre egy másik kismama üvölt kitolás közben.
Az újszülötteket naponta kétszer be kell tolni a csecsemőosztályra: hajnalban vizitre, este pedig fürdetésre. Mivel a csecsemőosztály a folyosó másik végén van, jó pár perces sétát jelent a túra, amivel önmagában nem lenne baj, ha a folyosón nem süvítene a szél és nem lenne cirka húsz fokkal kevesebb, mint a kórtermekben – nem lepődtünk meg nagyon, hogy a harmadik napra az erre érzékeny babáink betaknyosodtak. A neonatológus szegény próbált megtenni mindent, hogy csökkentsék a folyosón és a szobákban lévő hőmérséklet-különbséget, de hatalma sajnos ehhez kevésnek bizonyult, az elavult, elhasználódott nyílászárókkal ő sem tudott mit kezdeni. Kívülállóként viszont nagyon aranyos látvány, amikor tíz-tizenöt kismama megindul a csecsemőosztály felé, majd pár perc múlva csapatostul tolják a visszaúton a guruló kiságyakat, benne a babákkal. A folyosón ctg-re vagy ultrahangra várakozó kismamákat legalábbis mosolyra késztette.
És ha már távolság: a kórterem és a legközelebbi mosdó háromnapi járóföldre van egymástól, így nem árt időben elindulni, ha a szükség szólít. De inkább öt perccel előtte. Sosem felejtem el az első éjszakát, amikor jellegzetes szülés utáni terpeszben botorkáltam hajnal háromkor a folyosó jeges félhomályában és összefutottam egy hasonlóan kialvatlan szemű pingvinnel, amint a mosdóból vonszolta magát visszafelé. Annyira abszurd volt a helyzet, hogy még egy halvány mosolyra is futotta. Az osztályon található öt vécéből kettő nem működött, kettőben pedig olyan bűz terjengett, mint egy vonat mellékhelyiségében, ezért egy darab vécét használt a frissen szült és a még egyben lévő kismamák túlnyomó többsége.
Amíg az átépítés tart – legutóbbi információim szerint márciusig biztos – nem árt, ha kellő humorérzékkel állunk a kihívás elé, amit az Uzsoki ideiglenes szülészete jelent. Aztán az új szülészet már nyilván tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz annak, aki kivár a szüléssel addig, amíg elkészül.
