Gyakran a szemünkre vetitek, hogy sokkoljuk a kismamákat rémesebbnél rémesebb szüléstörténetekkel, így mára egy problémamentes, mosolygós szülést választottunk.
Bárcsak mindenkinek így menne! Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Szerencsére én a föld felett lebegő, üdvözült mosollyal az arcán járkáló kismama típusba tartoztam. Nagyon élveztem a terhesség minden pillanatát, ennek megfelelően teljesen kiegyensúlyozott, boldog és büszke voltam. A szüléstől soha nem féltem, nem is igazán foglalkoztatott a dolog, annak ellenére, hogy tudtam, az lesz a terhességem vége.
Kislányom 2009.04.05-ére volt kiírva, aznap még sétálni is elmentem a férjemmel a közeli erdőbe, olyan jól éreztem magam. Másnap, hétfőn fél 12-re volt időpontom CTG-re, ahol szép szívhangok mellet gyönyörű egyenes vonal mutatta a méhösszehúzódásokat. Ekkor kicsit csalódott voltam, mert az orvosom már 3 héttel azelőtt azt mondta, hogy a baba korábban fog érkezni, mert 1 ujjnyira nyitva volt a méhszájam. Én meg minden áldott nap azt vártam, hogy mikor indul meg a szülés. Így végre ez volt az első este amikor úgy feküdtem le, hogy ma biztosan nem fogok szülni. Éjfél előtt egy pár perccel viszont arra ébredtem, hogy fáj egy kicsit a pocakom, így kimentem a fürdőbe, hogy elvégezzem a nagydolgom, ami sikerült is, így nyugodtan feküdtem vissza az ágyba.
Már fél álomban voltam, amikor ismét fura fájdalmat éreztem, ami a derekamból szép lassan "előre kúszott" a pocakomba. Ránéztem az órára, pontosan 10 perc telt el...ismét kimentem a fürdőbe, elintéztem a dolgom, de már nem mentem vissza az ágyba, tudtam, hogy elérkezett az idő. A nappali kanapéján dőltem le, ahol elkezdtem mérni a fájások sűrűségét, időtartamát. Enyhén fájdalmasak voltak a méhösszehúzódások, így azon gondolkoztam, hogy ha ennyi a szülés, akkor nekem nagyon jó lesz.
Egy óra múlva, amikor a fájások 5 percesek lettek, felkeltettem a férjemet, hogy Napsugárka ki akar jönni. Álmosan rám nézett, és megkérdezte, hogy "Biztos?". Biztos, ezt egy nő egyértelműen érzi. Igyekeztem gyorsan lezuhanyozni, bár a fájdalom már összegörnyesztett, a legjobb póznak a térdelést, guggolást találtam. Öltözés után telefon az orvosomnak, aki mondta, hogy irány a szülőszoba, őt majd értesítik a kórházból, ha mennie kell.
Fél 3-ra értünk a kórházba, ahol kedvesen, mosolyogva fogadtak, bekísértek az 5 ágyas vajúdóba, ahol CTG-re tettek. Ülni egyáltalán nem bírtam, állva, majd fekve vajúdtam, hogy a kis korongok ne másszanak le a hasamról. Ekkor már 2 perces összehúzódásaim voltak, és ösztönösen megfeszítettem az egész testem minden egyes fájás alkalmával. Úgy éreztem, leszakad a derekam, és arra gondoltam, hogy ezt érdekes lesz órákig bírni. A szülésznő mondta, hogy lazítsak, különben visszatartom a babát. Fél óra múlva már érdekes fájást éreztem, muszáj volt nyomnom.
Hihetetlen, hogy hogyan érzi a testünk, hogy mit kell tennünk. A szülésznő levett a CTG-ről, és átkísért egy másik helyiségbe, hogy az ügyeletes orvos megvizsgáljon. Közben meg-meg álltam, görnyedeztem a fájások miatt. Az orvos közölte, hogy már itt van a baba feje, irány a szülőszoba, a választott orvosom meg lekési a szülésemet. Az alternatív szoba jutott nekem, persze ebből semmit nem használtam ki, természetesen ezt egyáltalán nem bántam. Közben beöltözött a férjem, és gyorsan ott is volt mellettem, a hangulatvilágítás mellett törölgette a homlokomat hideg, vizes borogatással, ami nagyon jól esett, mert iszonyú melegem volt. Két fénykép között meg is itatott egy pár korty vízzel, nagyon jó, hogy itt volt mellettem!
A szülésznő olajjal masszírozta a gátamat, és adta a kedves utasításokat, hogy a tolófájások közben hogyan nyomjak. Hamarosan megszólalt, hogy látja a baba fejét, sok haja van. 4-5 tolófájás után kibújt a feje, a következő fájást el kellett lihegni, nehogy túl gyorsan jöjjön ki. Aztán kicsusszant a kis testecskéje, ekkor 3 óra 30 percet mutatott az óra! Gyorsan a hasamra tették a babát, és jól betakarták. Hihetetlenül meleg volt a teste, csodálatos érzés volt, ahogy rajtam szuszogott. Már ekkor érdeklődően nézelődött, nem ordibált egyáltalán. Miután a köldökzsinór abbahagyta a lüktetést, a férjem vágta el.
Gyorsan megfürdették mellettem a babát a franciaágyon, és megmérték. 3050 grammal, 54 cm hosszúsággal, és 34 cm fejkörfogattal született, tökéletesen egészségesen, 10/10-es Apgar értékkel. Belülről sajnos repedtem egy kicsit, így egy pár öltésre szükség volt. Ez az utómunka nekem sokkal fájdalmasabb volt, mint maga a szülés, de egyáltalán nem bántam, megérte! Fél 6-ig hármasban voltunk a szülőszobán, a szülésznő néha benézett és ellátott instrukciókkal, hogy hogyan kell megfogni, és hogyan szoptassam a babát. A baba már az első perctől fogva lelkesen szopizott. Olyan szép és ügyes ez a lány! Apa közben lelkesen fotózott, micsoda emlék, egy CSODASZÉP EMLÉK!
Kívánom, hogy mindenkinek ilyen szép élmény legyen a szülés!
Sunshine
