25. hét
Tömeg: 59,8 kg
A nyaralás kisimította a megtépázott idegeimet, a végére már-már folyamatos alfában voltam, szinte csak a nyál nem csorgott a szám szélén, ahogy ültem a Balaton partján a karosszékben. Egy dolog nem hagy csak nyugodni továbbra sem, ez pedig a sertésinfluenza, akarom mondani az újinfluenza, bár a család már csak röfinek hívja. Nyilván túlreagálom az egészet: megszállottan nézem a vírussal kapcsolatos híreket, megoldási terveket, miközben valami azt súgja, az egész csupán egy felfújt lufi.
A megfelelő óvintézkedéseket persze megtettem, lefújtam a Sziget Fesztiválos jelenlétem (a Tankcsapda miatt vérzett a szívem, de hát tavaly is tüdőgyulladást kaptam a Sziget pár napja alatt, így valószínűleg jól tettem, hogy itthon maradtam), lemondtam a szeptember végére tervezett római utam, merthogy ott sok a turista, és amikor nyaralás alatt megtudtam valakiről, hogy járt a Szigeten vagy külföldön az elmúlt időszakban, kétméteres távolságot tartottam tőle. Ha valaki tüsszent vagy köhög a környezetemben, mintha jeges kéz szorongatná torkomat, annyira parázom.
Azért némi okom van rá, ugyanis a legrizikósabb csoportba tartozom: a kismamákra veszélyesebb az újinfluenza, a terhes nők halálozási arányszáma jóval magasabb az átlagnál. Ezen a tényen az sem változtat sokat, hogy hamarosan elérhető lesz a H1N1 vírus elleni védőoltás és a tervek szerint a terhesek elsőként kaphatják meg a vakcinát. A gyerekorvosunk ugyanis egyáltalán nem javasolja a védőoltás beadását terhesen.
Vagy maszkban fogok járni a járvány kitörésétől és családom tagjait is erre kényszerítem (azért ez mókás lenne), vagy még inkább betartom a higiéniás előírásokat (bár ezzel eddig sem volt gond), vagy kénytelen leszek lekattanni a témáról és egészséges mederben tartani az aggasztó gondolataimat. Psszt! Mintha a gyerek köhögne a szomszéd szobában... Vagy röfög?
