Hiába mondták az ismerősök, hogy ez a gyerek biztosan kisfiú, úgy tűnik, hogy a férjemnek decembertől négy nővel kell együtt élnie.
16. hét
Tömeg: 56,9 kg
Hiába hozta ki a nemkitalálós játék, hogy fiam lesz, hiába mondta a tüneteim alapján az összes ismerős és családtag, (főleg a férjem), hogy ez a gyerek biztosan kisfiú, ha ilyen korán hinni lehet az ultrahangnak és a dokinak, akkor nagyon úgy tűnik, hogy a férjemnek decembertől négy nővel kell együtt élnie. Puncihatalom lesz nálunk.
Amikor felfeküdtem a vizsgálóasztalra és az ultrahang vizsgálófejét a hasamra tette a doki (véééégre nem hüvelyi ultrahang!), azonnal a monitorra tapasztottam a szemeim, – nem is nagyon fogtam fel, amikor az orvos a magzati szívultrahangról, mint vizsgálati lehetőségről mesélt – hátha megpillantom a kis kukackát a képernyőn. (Nem is tudom, honnan gondoltam, hogy fel fogom ismerni, amikor gyakran még az is problémát jelent, hogy megállapítsam, a pacák közül melyik a láb, a fej vagy a kéz.) A dokim észrevette izgatottságom és viccesen azt mondta: „Valamiért azt gondolom, most a leginkább az érdekli, mi van a baba lába között." Amikor megerősítettem gondolatát, szép lassan, elnyújtva osztotta meg, mit lát: „Nem vagyok benne teljesen biztooooooooos, de ha tippelnem kéne, azt mondanáááááááám, hogy ez a babaaaaaaaa ........ inkáááááábbbbb ........ kislány." Majd gyorsan hozzátette, hogy ne aggódjak, van egy kismamája, aki a negyedik kislányát várja, szóval még sehol sem vagyok a három lányommal. Három lányom lesz. Mint a mesében. Király. Szegény férjem.
Vizsgálatok
Egyéb vizsgálatokat és látogatásokat is megejtettem: voltam védőnőnél, végre van kiskönyvem, amelybe a szokásos információkat (amiket a terhesgondozóban már egyszer elmondtam egy másik védőnőnek, aki egy másik táblázatot töltött ki az adatokkal) véste bele. Meglátogattam a háziorvost is, aki 90/60-as vérnyomást mért, majd ő is felvetette, mi lenne, ha a rosszullétek és ájulások miatt elmennék betegállományba. Természetesen erről szó sem lehet. Nem szeretném szaporítani a család munkakerülő tagjainak számát, nem azért vállalok gyereket, hogy erre fogva évekig lógassam a lábam. Én szeretek dolgozni.
Hétfőn megyek AFP-vizsgálatra, vérvétel éhgyomorra. Alig várom...
Méh
Ha nem ugyanez lett volna az előző két terhességemnél, akkor biztos paráznék, hogy miért keményedik a méhem naponta többször is már a terhesség korai szakaszától. Gondolom, ilyen típus vagyok, időnként azt érzem, a hasam alja megkeményedik és jól kivehető a méhem formája. Teljesen rendszertelenek ezek a keményedések, nem fájdalmasak, csak húzó érzés. A dokim szerint sem kell aggódnom, ha gyakran jelentkezik, szedjek magnéziumot.
Pogácsa
Újabb aranyszabályt véstem be az agyamba: ájulós terhesen ne kezdj pogácsát sütni, mert mire összegyúrod a tésztát, addigra csillagok táncolnak a szemed előtt és kezd minden sötétségbe borulni. Ha nincs egy segítő férj és két lelkes gyerek, aki hajlandó szaggatni és tojássárgával kenegetni a korongokat, akkor aznap nem eszel pogácsát.
Kommunikáció
A hét legaranyosabb pillanatai azok voltak, amikor elmondtam a lányoknak, hogy a baba már hallja odabent a hangokat. Innentől kezdve felváltva járultak a hasamhoz és beszéltek hozzá egész közelről, simogatva. Minden nap keményen ellenőrzik, nőtt-e már a hasam és még mindig meg kell mutatnom a kezemmel, hogy pontosan mekkora odabent a kicsi. Az „Anya, hogy fogják hívni?" – kérdésre egyelőre nem tudok válaszolni, mert az én kedvenc nevemre a férjem azt mondta, az nem lehet. Nyilván egy Málna és egy Mandula név után nem választhatunk Erzsébetet vagy Katalint, de azt hiszem, van még időnk eldönteni ezt a fontos kérdést.
