Megállapítottam, hogy vakmerőség lenne bevállalni ájulósan egy Metallica-koncertet, viszont egy fél pohár vörösbornak nem tudtam ellenállni.
15. hét
Tömeg: 56,9 kg
Újabb élményekkel lettem gazdagabb a héten. Olyan eddig nem tapasztalt eseményeket kellett átélnem, mint a tea és banán együttes kipréselése az orrnyílásomon keresztül. Ez az orv rókatámadás olyan váratlanul ért, hogy kis híján megfulladtam (és persze rettentően sajnáltam magam). Aznap még egy meglepetés ért, a lépcsőházunkban fényes nappal hirtelen elsötétült minden, majd a másodikon lakó néni aggódó tekintete bámult az arcomba. Megállapítottam azt is, hogy vakmerőség lenne bevállalni ájulósan egy Metallica-koncertet, viszont egy fél pohár vörösbornak nem tudtam ellenállni.
Koncert
Már megszerveztem a pénteki Nova Rock rendezvényre az utamat és alig vártam, hogy a Metallicára tombolhassak (persze visszafogottan és leghátul), ám a fenti események miatt átgondoltam a dolgot és megállapítottam, hogy a félórás gyaloglás a helyszínre és a koncerten való ácsorgás (merthogy ki bírna ki egy Metallica-koncertet ülve) nem kismamának való. Arról már nem is beszélve, hogy még egy jó pofa sört sem tudnék legurítani, így végleg letettem a tervemről. A Metallicának innen üzenem, hogy lesznek szívesek jövőre házhoz jönni, ahogy az AC/DC is tette.
Buli
Azért nem maradtam buli nélkül, sőt, be kell valljam, bűnöztem is. Eleinte sóvárogva néztem a barátaimat, akik egymás után itták a viszkikólákat és egyéb alkoholos italokat. Tulajdonképpen fel sem merült bennem, hogy én is igyak, tisztában vagyok az alkohol magzatra gyakorolt káros hatásaival. Amikor azonban előkerült egy üveg 2002-es Kopár Cuvée, végzetesen elgyengültem és kikönyörögtem magamnak egy fél pohárkával. Mint egy óvodás, aki végre megkapja a vágyott játékot, úgy örültem az isteni nedűnek, mély átéléssel kortyolgattam a kedvenc boromat. A szervezetem igencsak elszokott az alkoholtól, mert seperc alatt fülig érő szájjal ontottam magamból a hülyeségeket.
Védőnő
Szégyenszemre tizenöt hetes terhesen még nem rendelkezem egyetlen darab terheskönyvvel sem, pedig a héten muszáj lesz beszereznem, ha a szombati esedékes nőgyógyászati vizsgálaton azt szeretném, hogy a dokim ne harapja le a fejem és tudja dokumentálni a vizsgálati eredményeimet. A körzeti orvoshoz sem jutottam még el – hiába, harmadik gyereknél már kissé alábbhagy a lelkesedés.
Ivás
Ezúton szeretnék köszönetet mondani az olvasók okos tanácsaiért – amióta megfogadtam javaslataikat és annyit iszom, mint egy gödény (ásványvizet, mézes teát leginkább), emésztési problémáim is helyre jöttek és láss csodát! a fejem sem fáj azóta. Lehet, hogy a sok hányástól és kevés folyadéktól valóban kiszáradtam.
Bébi
Múlt héten írtam egy posztot a Fiú vagy lány van a pocakomban-játékról, amely szerint nagy valószínűséggel fiam lesz. Talán már szombaton kiderülhet a titok: ha a körülmények úgy alakulnak, talán látszani fog a nőgyógyásznál a baba neme. Természetesen nem fogok kardomba dőlni, ha nem, de azért izgat a dolog.
Gyerekek
Hogy egy kis cukrostakony is legyen a végén, leírom, milyen gondolatok kavarognak a fejemben. Van két jó fej gyerekem, akiket mindennél jobban szeretek (közhelyszótár 62. oldal). Érkezik még egy kölyök, akit nyilván ugyanúgy fogok szeretni. De vajon egyformán fogom tudni szeretni mindegyiket? Tudom, a szeretet végtelen (közhelyszótár 34. oldal), de vajon jut-e majd a kicsi mellett elég időm és energiám ugyanannyit játszani a nagyobbakkal, programokat szervezni nekik és a legfontosabb, a lelküket is ápolni, beszélgetni velük?
