A héten jelentkeztünk bölcsődébe, és az egész maga volt a horror és a borzalom, egy ponton azt gondoltam, hagyom is az egészet a francba, kihúzzuk még azt az egy évet családi segítséggel, bébiszitterrel, akárhogy, csak ezt ne. Ne kelljen nekem öt oldalon keresztül bizonygatnom, hogy milyen kurva szegények vagyunk, és éhen hal a család, ha én nem térek vissza dolgozni GYED után.
Mert nem vagyunk szegények, és elműködnénk még úgy is, ha én csak GYES-t kapok, a 61 ezer forintos GYED-em sok mindenre így sem elég. Ráadásul külön szóltak, hogy ne csak azt írjuk be, hogy visszamennék dolgozni, hiszen mindenki azt írja, hanem fejtsem ki minél többféleképpen az indokokat, mert az növeli az esélyeinket. „Szociális alapon döntünk"- néztek mélyen a szemembe a hegy tetején.
Ne azért vegyék fel a gyereket a bölcsődébe, mert kell a pénz, hanem azért, mert szeretnék dolgozni, pénz keresni, adót fizetni, befejezni a Phd-met. A kislányom pedig kétévesen tökéletesen érett lesz a közösségre, nagyon igényli már most is. Ha meglát egy gyereket, fejhangon sipítozik, hogy baba, baba, minden babát végigsimogat, és tömi a szájukba a megcsócsált pogácsáját. Járjon a bölcsőde alanyi jogon, hiszen minden gyereknek joga van a közösséghez, és utána esetleg szociális alapon kérjenek még hozzájárulást. Vagy oké, járjon szociális alapon, mert nincs elég hely, de akkor mozduljanak meg a nénik a hivatalban, és látogassák végig azt a száz családot a kerületben, tényleg olyan szegények-e, ahogyan azt az ötoldalas jelentkezési lapon ki kell fejteni. Mert nem is a bölcsőde dönt, hanem az önkormányzat, elkérték még a bankszámlakivonatomat is.
És ne hazudjunk már egymás szemébe, így sem a rászorultaknak jut a férőhely, a mostani rendszernél még az is igazságosabb lenne, ha sorsolnának, dobja be az anyuka a gyerek nevét oda a kalapba, aztán vagy kihúzzuk, vagy nem. Fel sem foghatom, hogy a jó büdös fenébe akarják lecsökkenteni a GYED-et két évre, tudom persze, családi napközi. Annak meg semmi értelme, hogy azért menjen vissza a nő dolgozni, hogy fizetni tudja a magánbölcsit, mert az egyhavi fizetést nagyjából el is visz. Mondjuk én nem is vagyok nagy híve a magánintézményeknek, és nem csak a pénz miatt.
A játszótéren hangosan kiröhögött egy anyuka, hogy én boríték nélkül mentem jelentkezni, ő azt mondta, megkapta az elutasító határozatot kétszer, aztán megkérdezte, mégis, kinek kéne fizetni, azóta vígan jár a gyerek a bölcsibe. Amúgy a jelentkezési lapot teljesen legálisan kitöltve sem jött ki nekünk túl magas egy főre jutó jövedelem, de mint tapasztaltabbaktól utólag kiderült, ezt is jól elcsesztem, a bölcsődei jelentkezést ugyanis, figyelem: egyedülállóként kell beadni! Apuka jelentkezzen át a nagyihoz, és rögtön kiderül, milyen az, ha ketten próbálnak megélni a GYES-ből. Ami csak azért dühítő, mert én tényleg ismerek olyat, aki egyedülállóként próbál megélni a GYES-ből. Persze nem sikerül neki, csak kölcsönökkel. Ki fog neki hinni ezek után?
Azt hittem, hogy ez az intézménymizéria csak tízéves korban kezdődik, amikor tördelhetem éjszakákon át a kezem, hogy menjen-e a gyerek nyolcosztályos gimnáziumba, vagy maradjon a cikis általánosban. De nem, elkezdődik már most kétévesen, és mint kiderült, hiába hittem, az ovi sem egy sima ügy. Szintén játszótéri panasz, hogy nem vették fel a kisfiút óvodába, mert októberi. Hároméves kor alatt nem vehetik fel, viszont szeptemberben betöltik az összes helyet, így októberre nem marad, tanácsként annyit mondtak, hogy maradjon otthon anyuka még egy évig, vagy adja a gyereket bölcsődébe. Persze, mert nyilván oda majd felveszik. Abigél is októberi, előre örülök. Sőt, nem is csak kétéves korban, tulajdonképpen már az egész terhesség egy rohadt matematika, mikor kell teherbe esni, hova kell bejelentkezni mennyi időre és milyen összeggel. Arra kényszerítenek a kezdetektől folyamatosan, hogy hazudjak, hogy kitapasztaljam minél hamarabb, hogyan kell a rendszert kijátszani. Gusztustalan, undorító és sírnivaló.