Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy felmérésből kiderült, hogy a babakeksz is ártalmas lehet az egészségre.
Minden olyan egyszerűnek tűnik, ha a kifejezetten az apróságoknak készült joghurtok, tejdesszertek, kekszek és egyéb nyalánkságok hirdetését nézzük. Hiszen okos emberek pontosan kiszámították, mire van szüksége a legkisebbeknek, hogy nagyok és erősek legyenek, ezt mind összekeverték, és készült belőle sok finomság és egészség. Nem kell számolgatni és méricskélni, elég leemelni a polcról a kifejezetten gyerekszemeknek szánt külsővel ellátott dobozt vagy zacskót - kerül, amibe kerül, hiszen a gyerekek jóléte a legfontosabb.
Ennél azért szomorúbb valóság tárul fel, ha a címkék mögé nézünk, és ehhez még a mesterséges színezőanyagokig és tartósítószerekig sem kell elmennünk. Egy felmérésben például az Egyesült Királyságban forgalmazott „babakekszeket" vizsgálták, és kiderült, hogy számos termék tartalmaz olyan mennyiségben telített zsírsavakat, sót és cukrot, mely hosszú távon ártalmas az egészségre, és hozzájárul az elhízás világméretű járványának fenntartásához és terjesztéséhez.
A gyerekeknek készült rágcsálnivalók zsírtartalma tekintetében egy átlagos és közönséges sajtburgert tekintettek „mértékegységnek", és ez alapján úgy tűnik, hogy - pusztán a 100 grammra számított zsírtartalom tekintetében - kétévesünk jobban jár, ha a sarki gyorsétteremben lenyom egy sajtburgert, mint ha olyan kekszet rágcsál, melyet gondos felnőttek állítólag kifejezetten az ő speciális életkori igényei szerint állítottak össze patikamérlegen. Különösen veszélyesnek látszik, hogy számos babakekszben éppen a zsírok azon fajtája (transz zsírsavak) voltak igen nagy mennyiségben, melyek a legnagyobb szerepet játsszák az érrendszeri betegségek kialakulásában.
Nem volt jobb a helyzet a szénhidrátok terén sem: sok olyan kekszet is találtak, mely több cukrot tartalmazott, mint az összehasonlítási alapnak tekintett kommersz csokis keksz, ami nem is próbálja elhitetni magáról, hogy az egészséges táplálkozás elmaradhatatlan kelléke lenne. A felmérés szerint ráadásul némelyik termék esetében nem volt minden rendben az összetételt feltüntető árucímke valóságtartalmával sem.
A Daily Mail című brit lap szerint a gyártók azt hozzák fel fő érvként a felmérés eredményeivel szemben, hogy eleve hamis összehasonlításra épül, hiszen miközben a sajtburger egy adagja átlagosan 194 grammot nyom és így 13 gramm zsírt tartalmaz, addig az általuk forgalmazott kekszből átlagosan mindössze 25 grammot fogyaszt a gyerek, így „csak" 1,8 gramm zsír jut a szervezetébe. Emellett azzal érvelnek, hogy ezekben a kekszekben nemcsak zsírok, hanem fontos vitaminok és ásványi anyagok is vannak, így fogyasztásuk jelentős előnyökkel is jár. Vannak persze olyanok is, akiket - legalábbis látszólag - elgondolkodtattak az adatok, ezért azt tervezik, hogy ezek ismeretében jó irányba módosítják a kekszek összetevőit.
A Daily Mailben olvastam egy másik felmérésről is, melyben az egészséges reggelihez ajánlott müzlik és gabonapelyhek összetevőit vizsgálták a bennük lévő cukor és só szempontjából. A cukor tekintetében egy adag fagylalt, a só szempontjából pedig egy „adag" csipsz volt a „mértékegység". A gyerekek számára (is) kínált 100 népszerű gabonapehely közül mindössze 8 találtatott megfelelőnek, miközben 31 termékről az derült ki, hogy adagonként több mint 16 gramm (négy kávéskanálnyi) cukrot tartalmaz, vagyis többet, mint egy kehely fagyi. A cukortartalom csupán 28 pehely esetében volt az ajánlott tartományon belül - rossz hír, hogy ezek jelentős része viszont nagy sótartalma miatt hullott ki a rostán.
Az összetétel kiszámításához 40 grammos adagokat vettek alapul, noha a gyártók általában 30 grammos adagra számítva adják meg a csomagoláson az összetevőket. A felmérés készítői felhívják a figyelmet arra, hogy a tapasztalatok szerint szinte senki nem fogyaszt ilyen kis adagokat, ennél több - 40, de még inkább 50 gramm - gabonapehely kerül egy-egy reggelinél a müzlistálkába. Így aztán a 30 grammos adag összetételére vonatkozó táblázat nem más, mint újabb próbálkozás arra, hogy felületes szemlélő számára a termék egészségesebbnek tűnjön, mint amilyen valójában.
A gyártók szerint lehet, hogy a kelleténél jobban megcukrozzák termékeiket, de az általuk hivatkozott tudományos kutatások szerint a rendszeresen gabonapelyhet fogyasztók körében - négy kanál cukor ide vagy oda - kevesebb a túlsúlyos és az elhízott, mint azok között, akik nem gabonapelyhet reggeliznek.
A felmérés készítői nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy e termékek hirdetése gyakran arra épít, hogy ami gyerekeknek készül, az szükségszerűen jó és egészséges is, pedig ez sokszor nem több egyszerű és olcsó reklámfogásnál. Éppen ezért számolgatni és méricskélni igenis kell és muszáj, mielőtt leemeljük a polcról a színes és csábító csomagolású kekszet a gyereknek - ha már mindenképpen szeretnénk ilyesmivel is megkínálni őt.
