Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Itt a nyár, azaz tulajdonképpen fagyin kéne élni ezentúl és egyáltalán, mikor megyünk már Balatonra?
Mint azt már Panzej is jelezte a terhesnaplóban és Lea is elmondja naponta ötször, itt a nyár. Itt a nyár, azaz tulajdonképpen fagyin kéne élni ezentúl és egyáltalán, mikor megyünk már Balatonra?
Sajnos a balatoni nyaralgatás még messze van, de Lea addig is megszervezi Lénával a napunkat. Tegnap (hétfőn) konkrétan kétszer 1,5 órát tartózkodhattam napközben itthon, ebéd- és vacsoraidőben. Reggel korán kihajtott minket a kisebb játszótérre, meg néhány alapvető dolgot beszerezni (lufi, virág, kifli, szívószálas üdítő, fagyi), aztán kicsit le-föl szaladgáltunk a dombon (lakótelepi kupac), majd ebédelhettünk, eztán következett a babakocsiban tologatás az utcákon, és délután park, hazafelé nem lehetett kihagyni az udvarunkat, ott is esteledett ránk gyakorlatilag, bár Lea ekkor már csak a padon tudott ülni és nézni, de felmenni nem volt hajlandó. Az egész napos pörgésnek köszönhető, hogy a napot megúsztuk hiszti nélkül, ami nálunk, a naponta hússzor földön fetrengő kislánnyal, nagyon nagy dolog. Miután kivakarásztam Leát a totális koszból, nyolckor már szépen aludt.
Mindez sajnos Lénát valószínűleg nem szórakoztatja annyira. Noha ő is szeret kinn lenni és nézelődni, két nagy, alapvető probléma van. Az ágyában letéve tud csak nyugodtan aludni és lefejt tejet iszik (ivott). A babakocsiban, ha nagy csend van, nagy nehezen elalszik és tud valamennyit aludni, a hordozóban is elalszik, de nagyon hamar felébred. Ha viszont figyelembe vesszük teljesen Léna alvását, akkor az Leának rossz, mert Léna fél tíztől alszik egy szűk órát, majd kettőtől két órát. A délutáni alvását még csak-csak tiszteletben lehet tartani, ha Leát egy kis mesével, erkélyezéssel lekötöm, és utána is lemehetünk az udvarra, de ha délelőtt is itthon vagyunk, akkor tuti őrület van egész nap, mert Lea csak irtózatos mennyiségű futással tudja levezetni nem kevés agresszióját. Ha nincs futás, akkor az rajtam és Lénán csattan (és minden kisgyereken, akikkel rettenetesen visít a játszótéren, ha csak hozzáérnek valamijéhez). Ilyenkor azért biztos jó egy körbekerített, saját kert, ahova ki lehet engedni a gyereket, de nekünk sajnos csak egy közös udvarunk van, ami mindkét végén nyitott az utcára. Bár igaziból ez is nagyon jó, délutánonként tele van gyerekkel meg ismerőssel, és bármikor le-fel lehet ugrani. No meg van egy kisebb szobányi erkélyünk erre a zöldudvarra, ahol kiskád, játszószőnyeg, festés, virágok, minden egyéb tetszés szerint kipakolható.
Léna ráadásul a forgás nagy mestere: pillanatok alatt eltekereg mindenféle alárakott szivacsról. (Útját, mint csiga, nyálcsíkkal jelöli.) Forogni és hason nyomakodni viszont sem a kocsiban, sem a hordozóban nem tud, ott csak cumizni lehet meg a pántot rágni, áztatni, időnként nevetgélni a szembejövő emberekre. Még szerencse, hogy a gyerek egy vigyorzsák, olyan meglehetősen gyenge viccektől is akárhányszor hangosan röhög, ha azt mondom neki hirtelen, hogy bumsztatta. Vagy kukucsolok egy kicsit a kendő mögül. Ilyet már Lea is tud vele játszani, és ha sír, igyekszik a maga módján vigasztalgatni is: cumit tömköd a szájába, gügyög hozzá (Lénóta, ne síjjá!), énekelget neki mindenféle értelemetlenséget, vagy elmondja a gyerekek-perecet is. (Ettől még persze simán el kezd hisztérikusan üvölteni nekem bármikor, hogy most rögtön tedd le a Lénát és gyere ide a saját lábadon.)
A fejés - hát az meg szintén egy olyan dolog, amit csak otthon, behúzott függönyökkel lehet mívelni, és ha ki-kimaradozik, az megbosszulja magát. Így aztán Léna egyre több tápszert kap, mert ilyen életmód mellett ha napi négyszer tudok fejni, az már jó, és az egy fejésre jutó mennyiségek is csökkennek. Szoptatni ugye bárhol lehetne, csak nem Lénát, aki már el is felejtette szerintem, hogy a ciciből is lehet enni. De emiatt nagyon nem szomorkodom, elvégre öthónapos, eddig szinte csak anyatejet kapott, ami végülis nem rossz.
Így aztán Léna napjai meglehetősen szét voltak zilálva - azt hiszem, ha nem lenne ilyen nyugodt baba, akkor torka szakadtából üvöltene sokszor. Úgyhogy el is határoztam, hogy kidolgozok valami stratégiát arra, hogy mindenkinek jó legyen, illetve a legkisebbnek is kicsit jobb. Meg aztán az is motoszkál a fejemben, hogy végre van egy jól alvó gyerekem (bár ahogy elhallgatom a szomszédos anyukákat, csak nekem számít ez jónak, a Lea után), nem kéne teljesen leszoktatni a jól alvásról, a saját érdekemben sem.
Szóval nagy kiszabadulás van, és még nem raktam teljesen össze, hogy hogyan működjenek a nyári napjaink. De rajta vagyok.
