Amikor egy csütörtöki napon ránézünk a naptárra és észrevesszük, hogy holnap 13-a lesz, először bent akadt a belélegzett levegőnk, mert hát pont aznap megyünk autóval egyedül vidékre, de aztán nagyvonalúan legyintünk: á, ez csak babona, péntek 13, ki foglalkozik vele a horrorfilm készítőkön kívül? Ha átmegy előttünk egy fekete macska, a gyerek előtt csak nevetünk, hogy nézd, ott egy cica, hű, ráadásul fekete, titokban azonban keresztbe tekerjük a két középső ujjunkat.
Amikor egy csütörtöki napon ránézünk a naptárra és észrevesszük, hogy holnap 13-a lesz, először bent akadt a belélegzett levegőnk, mert hát pont aznap megyünk autóval egyedül vidékre, de aztán nagyvonalúan legyintünk: á, ez csak babona, péntek 13, ki foglalkozik vele a horrorfilm készítőkön kívül? Ha átmegy előttünk egy fekete macska, a gyerek előtt csak nevetünk, hogy nézd, ott egy cica, hű, ráadásul fekete, titokban azonban keresztbe tekerjük a két középső ujjunkat. Pont, mint amikor a busz után futva kerestük a szoknyánkon a gombot (amin persze nem volt, ezért tapogattuk magunkat percekig, mint egy őrült), hogy elkántáljuk: "kéményseprőt láttunk, szerencsét találtunk". Terhesen jön egy következő állomása a hiszékenységünknek, ami igazából nem is a babonával kapcsolatos, hanem a népi hiedelem nevet aggattuk rá. S mivel a világ legnagyobb titka a gyerekvárás, ahol 9 hónapig (főleg régen, UH nélkül) csak a sötétben tapogatózunk, évszázadok-ezredek alatt jó sok vélt, vagy valós következtetést vontak le őseink egymástól teljesen független dolgokból is. Így történhet meg az, hogy a piacon a zöldséges kofa 2 méterről, villámgyorsan állapítja meg azt, hogy bizonyára lányunk lesz (úgysem lesz közel, amikor kiderül, hogy fiú), miközben a 4D-s UH-n vagyonokat fizetünk a biztos tudásért, ráadásul csak egy 80 százalékos találgatást kapunk a szonográfustól. Összegyűjtöttünk most egy kisebb csokor népi praktikát, amikkel terhesen így, vagy úgy, de biztosan elkápráztat valaki, ha más nem, a szomszéd Rózsika néni.
A "fiú lesz vagy lány" című találgatós játékot mindenki szívesen űzi, főleg azért, mert ugye 50 százalék esélyünk van rá, hogy talál a tippünk, egyszóval jobb, mint a lottó. A terhes nőkkel ráadásul valamiről mindig lehet beszélgetni, arra pedig mindenki kíváncsi, hogy abból a nagy hasból fiú bújik elő, vagy lány. A tapasztalt terhes-has szakértők, állítólag már messziről meg tudják állapítani a gyerek nemét. Sőt, egy-két gyerek után már magunk is úgy véljük, hogy ismerjük a dörgést több hónap nettó terhesrendelésen való ücsörgés után. A lányos kismamák hasa állítólag gömbölyű, mint egy szabályos dinnye, a fiúké pedig kocka, téglalap, egyszóval kissé deformáltabb. Nem érdemes azonban előre bespájzolni ezek alapján rózsás takarókkal, nekem is fiús hasam volt, aztán most ezt a fiús hasat Pannának hívják. A hiedelem háttere mögött nem tudni, hogy mi áll, esetleg a lány magzatok kisebb súlya.
Egy hasonló tudományos alapokon nyugvó technikával sokan generációkra visszamenőleg állítják, hogy az ő módszerük tévedhetetlen. Bevallom, az inga-módszert én is kipróbáltam, majd végigcsináltam az egész családon és mindenkinél telitalálat volt, nálam viszont még hiányos a létszám, az inga szerint hátra van egy kishölgy a csapatunkból. A technika lényege, hogy egy arany gyűrűt (állítólag fontos az arany és hogy sima, kerek legyen) cérnára fel kell lógatni, majd a vizsgálandó személy bal csuklója fölé kell tartani. A kezdetben a nyugalomban lévő „inga” egyszer csak mozgásba lendül és jósol. Körbe forogva lányt, ide-oda inogva pedig fiút ígérve. S ugyan biztosan nem vudu varázslatról van szó, a jelenség még magyarázatra vár. Sokak szerint a cérnát tartó kezdi el tudat alatt mozgatni, mások az ujjakban lévő vér lüktetésével értelmezik a dolgokat.
A kezünk egyébként nem csak a tenyerünkön át jósolja meg a jövőnket, az összecsukott öklünk kisujj oldalán gyűrődött redői elárulhatják (állítólag), hogy hány gyerekünk is lesz. Ahány ránc, annyi lurkó.
Az sem lehet mindegy, hogy milyen mozdulatsort követsz, egy székre borított kendő ugyanis pillanatok alatt leleplezhet. Nem mindegy, hogy melyik kézzel emeljük fel a matériát, bal kéz: fiú, jobb: lány.
Abból is tudnak az igazán keményvonalas személyek jósolni, hogy hogyan érezzük magunkat terhesen. Ha sokat hányunk, akkor biztosan lányunk lesz, vélik az okosok. De a hányingerből másra is következtetnek, mert ha nagyon kutyául vagyunk az elején, biztosan nagy hajjal születik majd a baba (Talán csiklandozza a méhet. Értitek az összefüggést…). Aztán, ha túl sok édességet eszel és kívánsz, vagyis megőrülsz naponta ötször egy tábla Milkáért, akkor tuti biztosan fiad lesz, de ha csak ruszlit ennél, akkor lányod.
Aztán majd meglátod, hogy egészen a végkifejletig nem hagynak békén a fenti példákhoz hasonló dolgokkal. A jól tájékozottak azt is látják az arcodon, hogy te biztosan mindjárt szülni fogsz (na, ehhez kell ám nagy jóstehetség, egy terhes nő nyilván mindjárt szül), olyan, mintha más világról származnál. Egyébként nem is értem, hogy akiket ilyenekkel zaklattak, miért nem álltak bosszút a tettesen, bizonyára túl elcsigázott addigra már mindenki.
Így, vagy úgy, inga-módszer, vagy babos kendő, aranygyűrű vagy ecetes uborka, egy a lényeg az, kilenc hónap alatt annyi „okos” dolgot hordanak össze, hogy végül nem is akarsz sehová menni. A környezeted pedig nem érti, miért nem szállsz be te is a találgatós játékba, hiszen olyan szórakoztató. Szerintük.
