Maradva a összehasonlítgatások termékeny talaján, mai témánk, hogy miben más. Mármint miben más a második kisbabázás, mint az első. Volt már erről szó, de inkább abból a szempontból, hogy mennyiben van más helyzetben az elsőszülött meg a másodszülött. Most azt szedem pár pontba össze, hogy nekem mi hiányzik és mi jobb. Némely pontok ellentmondanak egymásnak, de ez már csak ilyen, több oldala van a dolgoknak.
.jpg)
Mi hiányzik?
- A hosszú, álmos szoptatások a hamar sötétedő téli délutánokban, amik észrevétlen együttalvásba hajlanak.
- A két-három órás intenzív fejszellőztetéssel és merengéssel/bölcselkedéssel töltött séták a csípős levegőjű óbudai utcákon, ahol panel, kiskocsma, falusias ház és régi Óbuda áll teljes összevisszaságban egymás mellett.
- A shoppingolás - egyrészt nincs mit, mert mindent megöröklünk, másrészt nem is érdekel annyira, meg időm sincs Leával betévedni egy bababoltba, de ha igen, akkor mind a ketten kábé mindent megvennénk jaj de cuki felkiáltással. Aztán szigorúan nem veszünk semmit, mert sajnos tényleg nem kell, csak a helyet foglalja.
- Ketten fürdetni és közben gügyörészni gátlástalanul.
- A hosszú olvasások, míg a testemhez bújva szuszog a kisbaba.
- Az ismeretlen mozdulatok, hangok, arcok: amikor először látod, hogyan működik egy gyerek.
- A csend.
- A nappali alvás.
- A kizárólagos figyelem.
Mi jobb, mint az elsőnél?
- Nem kell semmit megvenni.
- Hogy nem vagyok egyedül. Mindig van valaki, aki beszél és beszéltet (bár sokszor ne tenné:)), és akire lehet irányítani Léna figyelmét.
- A folyamatos műsor, mozgás, hang: nem kell Lénét szórakoztatni, mindig van látnivaló (cirkusz).
- Mindig rá vagyok kényszerítve, hogy figyeljek oda rájuk, és ezért szinte mindig figyelek rájuk.
- Bárki meg tudja itatni cumiból és azt is tudom, mennyit eszik, de nem érdekel, mint ahogy az egészségén (illetve inkább vélt problémáin) sem rugózok annyit. De azért megismer, és ha nyugtalan, csak az anyja kell neki szerencsére, hogy ne higgyem, egy darab műanyagra lecserélne.
- Lehet menni játszótérre, Állatkertbe, mindenféle gyerekes helyre, amik egy kisbabával érdektelenek, viszont társasági életet lehet élni, ok a kimozdulásra, hiszen Leának már érdekes programok ezek. Amikor ő kicsi volt, tényleg mindig csak ketten voltunk. (Na jó, kivéve a nagyszülő-látogatást.)
- Minden sokkal természetesebb és magától értetődőbb, még az is, ami másképp van, mint Leával, egyszerűen elfogadom, hogy van egy új ember a családban.
- Nem nyomaszt, hogy van valaki, akinek a jólléte teljes egészében rajtam múlik, hanem megnyugtat.
- Nem gondolom, hogy nevetséges egy gyerekről azt gondolni, hogy cuki, amikor csak természetesen viselkedik, ha egyszer a világon a legcukibb dolog minden kétséget kizáróan egy békésen alvó kisbaba (ld. fenn) az ágyad közepén. (Pedig a hétvégén kis lajhárt, kis mangalicát és kis orrszarvút is láttunk, és azért azok sem kicsit cukik!)
