Gazdag családba születni sok szempontból szerencsésebb dolog, mint szegény családban felnőni, ez már többször is bebizonyosodott.
Gazdag családba születni sok szempontból szerencsésebb dolog, mint szegény családban felnőni, ez már többször is bebizonyosodott. Egy most lezárult amerikai kutatás szerint például azért is, mert a jómódú, jobb társadalmi helyzetben lévő szülők több figyelmet fordítanak arra, hogy vitaminkészítményekkel is kiegészítsék a gyerekek étrendjét. (Most nem mennék bele annak boncolgatásába, hogy a több pénz és a magasabb társadalmi pozíció miként és hogyan függ össze egymással, mindenki tapasztalatai, hite és meggyőződése szerint illessze be az „és” vagy pedig a „vagy” kötőszót a kettő közé.)
Az 1999 és 2004 között lefolytatott, az Archives of Pediatrics & Adolescent Medicine című lapban most nyilvánosságra hozott vizsgálatban több mint tízezer, 2 és 17 év közötti gyerek szüleitől kérdeztek rá arra, hogy adnak-e vitaminkészítményeket gyerekeiknek, egyúttal arra is kíváncsiak voltak, milyen a család étrendje, mennyit mozognak, hogyan élnek, és nem utolsósorban mekkora összegből gazdálkodik a család hónapról hónapra.
Kiderült, hogy a gyerekek 34 százaléka szedett valamilyen vitamint a felmérés előtti egy hónapban, ami a tudósok szerint azt jelenti, hogy összességében nagyobb mennyiségben fogynak a vitaminok, mint amit az amerikai gyerekek egészségi állapota, étrendje és életmódja indokolttá tenne. Nem nagy dolog - mondhatnánk, a szülők kicsit túllihegik ezt a vitaminkérdést, ennyi az egész. Az egyéb tényezők elemzésekor azonban kiderült, hogy leginkább azok a gyerekek jutnak ilyen formában is pluszvitaminhoz, akik egyébként is egészségesebben étkeznek: több tejet, zöldséget és gyümölcsöt, növényi rostban gazdag, ugyanakkor koleszterinben és zsírban szegény ételeket fogyasztanak, és emellett többet is mozognak.
A vitaminszedést szorgalmazó szülők tehetősebbek voltak, nagyobb arányban rendelkeztek egészségbiztosítással, pontosabban tisztában voltak az ételek biztonságos tárolásának és elkészítésének szabályaival, kevesebbet ültek a számítógép vagy a tévé előtt, mindez pedig - nem meglepő módon - egyértelműen megmutatkozott abban is, hogy gyerekeik végeredményben jobb egészségi állapotban voltak, mint azok, akiknek szülei nem vásároltak vitaminokat. Az egyébként is kiváló egészségnek örvendő gyerekek 37 százaléka szedett vitaminkészítményt, míg a kedvezőtlenebb egészségi „paraméterekkel” rendelkező gyerekek körében mindössze 28 százalék volt ennek aránya. Az anyagi helyzetet tekintve még élesebb különbség mutatkozott: a jómódú családok csaknem fele (43 százaléka) áldozott a gyerekvitaminokra, miközben a szegényebb szülők csupán 22 százaléka szorította ki a szűkös családi költségvetésből az ehhez szükséges összeget.
Az amerikai gyermekgyógyászok szakmai szervezete arra int, hogy megfelelő összetételű táplálkozás, elegendő testmozgás mellett egy egészséges gyereknél semmi nem indokolja a többletbevitelt a vitaminokból, sőt a feleslegesen bekerült vitaminok és ásványi anyagok súlyos mellékhatásokat is okozhatnak. Éppen ezért fontosnak tartják, hogy a szülők mindenképpen konzultáljanak a gyerekorvossal, mielőtt vitamintablettával kezdik tömni a gyereket.
Úgy tűnik tehát, hogy sok egyéb mellett e szempontból sem mindegy, ki hová születik, hiszen nyilvánvalóan azoknak a gyerekeknek jut több vitamin mesterséges készítmények formájában is, akik kevésbé szorulnak rá, hiszen egyébként is megkapják mindazt, amire a szervezetüknek szüksége van - mert szüleik pontosabban ismerik az egészséges életmód alapelveit, mert fontosnak tartják ezek tudatos érvényesítését a mindennapokban, és nem utolsósorban megfelelő anyagi helyzetben vannak ahhoz, hogy meg tudják vásárolni az egészséges táplálkozás minden kellékét, köztük a többnyire borsos árú vitaminkészítményeket is.
