Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az abortuszok számát csökkenteni sokféle módon lehet, leginkább felvilágosítással.
Az abortuszok számát csökkenteni sokféle módon lehet, leginkább felvilágosítással. Vagy az elvetetni kívánt magzat ultrahangos felvételeivel. Ezzel a szokatlan és első pillantásra meghökkentő módszerrel szándékoznak visszaszorítani a terhességmegszakítások számát az Egyesült Államokban.
.jpg)
Egyelőre tizenegy államban mérlegelik azt a törvénytervezetet, mely az ultrahangfelvételek készítését az abortuszért folyamodó nők ellátásának kötelező elemévé tenné - írja a The Washington Times. Nem mindenhol egyforma a törvényalkotók szigora, egyes államokban mindenképpen el kellene készíteni a magzat fotóját, de a nő szabadon dönthetne arról, hogy él-e a felkínált lehetőséggel és megtekinti-e azt.
Az oklahomai törvények tovább mennének ennél, ott ugyanis az abortuszt kérőt köteleznék arra, hogy akkor is alaposan szemügyre vegye a magzat ultrahangképét, ha nem szeretné, az orvosnak pedig részletesen el kellene magyaráznia, mi látható a felvételeken. Az indianai hatóságok a magzati szívhangok meghallgatásával is kiegészítenék a terhességmegszakítást fontolgatókra váró tortúrát. A technikai feltételek megteremtése érdekében Marylandban minden abortuszklinika számára kötelezővé tennék ultrahangberendezés beszerzését, hogy eszközbeli hiányosságokra hivatkozva se lehessen kibújni a követelmények alól.
Nem nehéz kitalálni, mi volt a törvénytervezet megfogalmazóinak célja: a magzat jelenlétének kézzelfogható jeleivel akarják rábírni az abortuszra jelentkező nőket eredeti szándékuk megváltoztatására. Nem kevésbé nehéz kitalálni, hogy ezzel óriási vihart kavartak, és részben ez is az oka annak, hogy az eredetileg a múlt év novemberében bevezetni kívánt törvény egyelőre parkolópályán áll.
A gyermekvállalással kapcsolatos döntési jog szabadságáért másfél évtizede küzdő Center for Reproductive Rights jogásznője, Celine Mizrahi, úgy érvel, hogy a nők többsége minden szóba jövő lehetőség és tény mérlegelésével hozza meg döntését, így alig valószínű, hogy a magzat ultrahangképének kötelező nézegetése közben gyökeresen megváltoztatná szándékát. Éppen ezért a tervezett törvény semmi másra nem jó, mint hogy lelkiismeretfurdalást és rossz érzéseket keltsen a nehéz helyzetbe került anyákban, egyúttal feleslegesen és erőszakosan betolakszik az abortuszra váró nő és az orvos közötti kapcsolatba.
Tizenhat államban jelenleg is végeznek ultrahangvizsgálatot valamilyen formában az abortusz előkészítéseként, de senki orra alá nem nyomják oda a felvételeket akarata ellenére. Sok helyen mindössze annyit kívánnak meg a szabályok, hogy az abortusz előtt mindenki kapja meg az intézmények listáját, ahol ingyen vagy kevés pénzért elvégezteti az ultrahangvizsgálatot. A jogásznő szerint viszont e könnyen teljesíthetőnek tűnő elvárással is az a legnagyobb gond, hogy a felsorolás nagy részét abortuszellenes szervezetek által működtetett krízisklinikák alkotják, így az ott dolgozóktól nemigen várható, hogy elfogulatlan és befolyásmentes döntéshez segítik a hozzájuk fordulókat.
Vannak, akik még ennél is keményebben fogalmaznak, és az egész törvénytervezetet az abortuszellenes fanatikusok újabb erőszakos és kíméletlen támadásának tartják, az elképzelhető legdurvább beavatkozásnak a nők személyiségi jogaiba és döntési szabadságába. Véleményük szerint a nők túlnyomó többsége nem fogamzásgátlás helyett választja a terhességmegszakítást, ennél fogva semmi szüksége arra, hogy állandó morális leckéztetéssel nehezítsék egyébként sem könnyű helyzetét.
