Korom: 2 hónapSúlyom: 5500 gramm (két hónap alatt másfél kilót híztam. Már most a nővéremhez hasonlítgatnak – bezzeg a testvéred – mintha nem olvasták volna el, hogy ez nem vezet jóra. Ő ugyanis 2,5-et hízott ugyanennyi idő alatt.)
Magasságom: nem értelmezhető, maximum vastagságom meg hosszúságom van, mint egy vekninek. Mivel 59 centisen születtem, és azóta nem mértek, de sok ruha kicsi rám, ezért olyan 61 centire tippelnek a szüleim.
Kedvenc állatom: a piros teknős. Olyan, mint egy jókora pihepuha cici, csak nincs rajta egy idegesítő gomb, amit a számba tömködnek, mikor üvöltve tiltakozom, sőt, ő segít a számban tartani a cumimat, zenél és kicsit olyan, mint a mama cicijére hajtott fejjel aludni.
Kedvenc műsorom: amikor az apám fürdik. Csobogás, fény, libbenő vásznak, matricák a falon, színes rongyok a plafonon. Mi kell még? Csak a dezodor szagát utálom.
Kedvenc játékom: Kedvenc ételem: nem értelmezhető. Eddig csak anyatejet ettem. A vizet utálom, meg azt az olajos izét is, amit kiskanállal adnak.
Kedvenc ruhám: póló pelenka és nadrág nélkül. Szerencsére távfűtés van.
Munkám: nézelődés és rúgkapálás. Lea nehezen érti, hogy nekem miért szabad, sőt kötelező egész nap rúgkapálni, neki meg nem szabad. Persze ha ő fejbe találja a mamát, vagy még érzékenyebb ponton, akkor belilul. Nekem is eltalálta már párszor a fejemet, de túléltem, és tudom, hogy nem direkt volt. Igyekszem még a kezemet a számba berakni és ott tartani, de nem nagyon megy. Alvás közben könnyebb, akkor nem akarnak annyit hadonászni a kezek. Sokat mosolygok, ha ébren vagyok, hogy megkönnyítsem a munkatársaim/gondozóim sorsát.
Szórakozás: szeretem, ha vállra vetve sétáltatnak. Meg a talpcsikizés, simogatás. Megtámaszkodom valaki hasának és nézegetem, ahogy az örökmozgó tesz-vesz. Megjegyzem, hogy kell a színes LEGO-kockákat rakni, hogy majd segíthessek én is.
