Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amerikai tudósok kétségbevonhatatlan bizonyítékokat találtak arra nézve, hogy az ész nem vész el, csak átalakul (az anyagmegmaradás törvénye mintájára nevezzük ezt az észmegmaradás törvényének).
Amerikai tudósok kétségbevonhatatlan bizonyítékokat találtak arra nézve, hogy az ész nem vész el, csak átalakul (az anyagmegmaradás törvénye mintájára nevezzük ezt az észmegmaradás törvényének). Most az egyszer nem ér azzal vádolni őket, hogy már megint feltalálták a spanyolviaszt.
Nem kell ugyanis messzire menni, elég beleolvasni például egy baba-mama blog hozzászólásaiba, és rögtön kiderül, hogy sokan igenis a szellemi leépüléssel azonosítják már a terhesség időszakát is, nem is beszélve a pelenkák, építőkockák és játszóterek háromszögében töltött évekről. Most viszont feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy nem állja meg a helyét a jellemző módon leginkább a gyesről visszatérő anyák munkahelyi főnökei körében népszerű vélekedés, sőt...
A kutatások azt igazolták, hogy igaz ugyan, hogy a terhesség során kissé tompul az emlékezet, ezt azonban azzal magyarázzák, hogy a gyermekvárás időszakában olyan jelentős átalakulások mennek végbe az agy szerkezetében és működésében, melyek mind azt szolgálják, hogy a leendő édesanya képessé váljon az anyasággal kapcsolatos megváltozott feladatai ellátására. Különösen jó hír, hogy az ilyenkor bekövetkező változások kedvező hatása nem korlátozódik a gyermeknevelés időszakára, ugyanis egyre több adat gyűlik össze arra vonatkozóan, hogy ezek az élet későbbi szakaszában is védelmet nyújtanak az idegrendszer elfajulásos betegségeivel szemben, és az anyák mentális egészsége hosszú távon is meghaladja a gyermektelenekét.
Majomkísérletekben azt tapasztalták, hogy a kölyköket gondozó állatok a különböző élethelyzetekben bátrabban viselkedtek, és ötször gyorsabban megtalálták az élelmet, mint a „gyermektelen” nőstények. A kutatás vezetője hangsúlyozza, hogy ez esetben az állatkísérletes adatok szinte egy az egyben átvihetők az emberekre is, hiszen az állatok és az emberek esetében is ugyanazok az agyi területek felelősek az anyasággal kapcsolatos funkciók szabályozásáért.
Az agy szerkezetének vizsgálata fényt derített az agyi funkciók javulása mögött álló morfológiai változásokra is: az anyaállatokban nagyobbak voltak és több idegi kapcsolatot tartalmaztak az utódgondozáshoz szükséges feladatok irányításáért felelős agyi területek, sőt olyan újonnan képződött idegsejtcsoportokat is sikerült kimutatni, melyek kifejezetten az anyaságra való átállással voltak kapcsolatba hozhatók.
Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy a kutatás vezetője – aki mellesleg férfi, és főnökként talán hoz vagy hozott már személyi döntéseket is életében – milyen alaphipotézissel fogott a kutatásokhoz: vajon eredetileg igazolni vagy cáfolni akarta-e, hogy az anyaság nem egyenlő a reménytelen elbutulással és szellemi hanyatlással. Igazából mindegy is. A lényeg: az ész nem vész el, csak átalakul… és ez az édesanyákra is igaz, sőt leginkább rájuk igaz.
