Van, akit egyszerűen boldoggá tesz, ahogy könyékig turkálhat a second hand boltok óriási kupacaiban és a birtoklási vágyát kitombolja egy halom igazán csinos ruha megvásárlásával. Van viszont, aki egyszerűen képtelen olyan ruhát felvenni, amit előtte más viselt, ebből kifolyólag, a gyerekre sem bírja ráadni a használt ruhát. Ti adtok használt ruhát a gyerekre? Heti kérdés.
Használt ruhát természetesen nem csak turkálóból szerezhetünk be, a figyelmes rokonok és barátok is elhalmozhatnak több évnyi ruhakészlettel. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor a saját lakásunk magányában válogatjuk a „futottak még”, „szóba sem jöhet” valamint „ jajdegyönyörű” kupacokat. Persze nem árt, ha valamilyen módon megjegyezzük, hogy honnan jöttek a ruhák, mert előfordulhat, hogy igényt tart rá még az illető. A szemfülesebb anyukák ilyenkor szokták lefényképezni az aktuális kupacokat, hogy később visszapostázhassa a feladónak, de van, aki nem bízza a véletlenre, mert eleve úgy adja oda, hogy megjelöli a ruhákat. Abban ugyanis mindenki egyetérthet, hogy kölcsönruhákat illik vissza adni.
Nincs ilyen gondunk, ha saját gyermekünk örökíti tovább a kelengyéjét a kistestvére számára. Ilyenkor évszakonként egyszer megnézzük, hogy miből kell gazdálkodnunk, aztán feltöltjük a hiányt egyéb forrásokból. Nincs persze szerencsénk, ha mondjuk kislányunk egy halom szoknyát és egyéb pasztell, javarészt rózsaszín nyalánkságokat hagyott maga után a kisebb tesóknak, aki véletlenül kisfiú lett. Nos, ilyenkor teljesen olyan, mintha az első gyermekünket öltöztetnénk, minden szezon dupla mulatság, mert majdnem mindenből új kell.
Sokan úgy gondolják, hogy a gyermekük mindenből a lehető legjobbat érdemli (helyesbítek, mindenki így gondolja), ezért mindegyik megérdemli, hogy új ruhát vásároljunk neki. Sőt, sokan nem is veszik számításba a használt ruhákat, ugyanis fel sem merül bennük alternatívaként. Míg néhány évvel ezelőtt Budapesten rengeteg ilyen bolt volt már, addig vidéken nem volt lehetőség egy tisztességes használt ruhaboltban vásárolni, ezért a gyerek felruházása egyértelműen az új ruha vásárlásával volt egyenlő. Szerencsére ma már vidéken is rengeteg jó turkáló található.
Tévedés azt gondolni, hogy csak azok vásárolnak használt ruhát, akik nem tudnak mindenből újat venni. Sok olyan nagyon jó körülmények között élő anyuka van, aki örömmel öltözteti a gyerekeit „turiból”, szerintük ugyanis sokkal jobb minőségű és csinosabb ruhákat tudnak ott beszerezni, mint a gyerekboltokból. Nem kell már kilépni az ajtón sem azért, hogy használt (vagy új) ruhát vadásszunk. Az interneten széles választékkal találhatunk portálokat, ahonnan ruhacsomagokat rendelhetünk, vagy akár darabonként vásárolhatunk, s postán megkapjuk a dolgokat. Más kérdés, hogy rizikósabb a dolog, mert nem fogdoshattuk meg a termékeket, mégis sok remek darabhoz juthatunk úgy is.
Persze sokan sajnos nem önszántukból, hanem kényszerből öltöztetik a gyereküket kizárólag használt ruhába, s örülnek, hogy a kis testeket valami egyáltalán melegíti. Öröm az ürümben, hogy a külső szemlélő jó esetben egyáltalán nem lát különbséget a turkálóból, rokonoktól örökölt ruhákba felöltöztetett gyerekek és a teljesen új ruhában járó gyerekek között. Sőt, a ruhák között sem…
Nálatok mi a helyzet? Csak új ruhákban jár a kölyök vagy használtat is ráadtok?
