22. hét 
Jó, harmadszor húzom ki a bevezető mondatokat. Eddig mindegyik próbálkozásom tartalmazta a következő szavakat: karácsony, ajándék, rohanás, előkészület, gyerekek, kaja. Pedig, ha nem akarok demagóg lenni, és igazán magamba nézek, engem Win kismamaruhás cikke óta (fogalmazzunk csak álszenten) hasamban gömbölyödő Félgyerkőc méltó kelmékbe burkolása foglalkoztat leginkább. Rosszmájúan: saját magam tart lázban. És tulajdonképpen miért is ne?
Hiszen miután nagyjából megsütöttem a sütiket, ma a gyerekekkel Mesianyunak köszönhetően a mézeskalácson is túlesünk (Mesi, a képeid után a gyerekekkel galoppban mentünk a piacra kiszúróformákat venni), az ajándékok nálam évközben vándorolnak a szekrény tetejére, fa a férjem programja, menü megvan, bevásárlás részben, takarítás jövő hét, kimostam, kivasaltam, levágtuk a gyerekek haját és elzavartam a férjemet is fodrászhoz, egy dologról totál elfelejtkeztem. Magamról.
Pedig ugye mindnyájan tudjuk, hogy a terhesség nem egyenlő a slampossággal, úgyhogy nosza, én nem elvenni akarom a kedvét a terhességtől azoknak a nőknek, akikkel az ünnepek alatt találkozom, hanem éppen, hogy meghozni. Cselekvős nőci vagyok, úgyhogy még aznap, oviba menet próba-szerencse beestem a kozmetikushoz. És ugyan hanyatt feküdni egy kezelésre a hasam miatt már nem tudok (Félgyerkőc ilyenkor következetesen rákönyököl az aortámra), de egy szempillafestést még normál székben is meg lehet csinálni. Negyedóra, és máris klasszabbul éreztem magam.
Másnap pedig, Micit a dédihez passzolva, hanyagolva és tologatva minden melót, nyakamba vettem a várost, hogy igenis, az ünnepen ne a szokásos, kifakult fekete gála-terhesnadrágot vegyem fel megint, ami az én három terhességemen kívül már a sógornőmét is kiszolgálta, hanem az első, és vélhetően utolsó pocakos Karácsonyomat a kiglancolt rokonok Óóó! és Áááá!-ja kísérje az angyalok hárfázása és a férjemre ereszkedő rózsaszín köd mellett.
Szóval az interneten való körbenézegetés után én végül a Mammut mellé szaladtam el. Hát igen, khm, szóval bevásároltam: gálaruha mellett (lásd a képen) Mama licious farmert (6500 Ft) és vagány szoknyát (3500 Ft leárazva), egy-két csini felsőt, meg - szigorúan a spórolás jegyében - egy bandázst (ezzel tudom hordani a normál felsőim egy részét).
Úgy élveztem, hogy csinos blúzokba csomagolhatom Félgyerkőcöt, és olyan önbizalmat adott, ahogy egy megfelelő ruhában nem terhesnőnek, inkább egy igazi várandósnak érzem magam egy vidám görögdinnyével a hasamban, hogy a villamoson unatkozó tinilányok nemtörődöm pillantásait is irigykedőre fordítottam magamban. És hát igen, még jól jönne egy időpont a fodrásznál, dehát ne legyünk telhetetlenek, két és fél gyerekkel Karácsony előtt hat nappal már ez is nagy teljesítmény.
Szóval, terhesnő-társaim, adjunk annak a sok nem Gyesen hibernált, laposhasú, folyton bulizó, nagyokat alvó és felénk lopva szánakozó pillantásokat vető csinibini nőtársainknak egy jó kis leckét abból, hogy hogyan kacag egy terhes kismama gondtalanul a világba Karácsonykor, és tupírozzuk fel magunkat külsőleg no meg belsőleg egy kis extra idővel, amit csak magunkra szánunk. Megérdemeljük, hogy egy kicsit mi is bomba nők legyünk, ha már elvállaltuk ezt a bomba-melót. Hiszen ki tudná jobban megélni a karácsonyi csodát nálunk, akikben ott az egész betlehemi történet, a gyermek ígérete, és a születés csodája.
Panzej
