32.
32. hét
Ultrahangon voltunk, én, a Kisfiú és Samu. Jópofa volt, mert egyrészt úgy tűnik, minden a helyén van odabent, a bébi 2150 grammot mázsál (kábé egy héttel kövérebb, mint az átlag), másrészt Samu is meg tudta nézni az öccsét. Nem mondom, hogy a klaviatúra nem tetszett neki jobban, de azért felismerte, hogy a tévében egy baba van. És amikor odaadtam neki a képet, amit nyomtattak, megkérdezte: És akkor most már kicsi a pocakod megint, mama? Végülis logikus, a baba kijött…
Szegény, még nem tudja, mi vár rá. Egy kicsit érti, de biztos óriási sokk lesz neki ez az egész. Szerintem aki azt állítja, hogy náluk nem volt semmi para, meg féltékenység, az hazudik (persze most nem a nagyon nagy, 6-8, vagy a nagyon kicsi, 1 év korkülönbségről beszélek). Lehet, hogy nem volt vészes, vagy nem úgy jött ki, ahogy képzelte, dührohamokkal, bepisiléssel meg ilyesmi, de valahol az mindig kijön. Valami biztos, hogy megváltozik a viselkedésben, és ez tök normális. Nekem nagyon tetszik, amit Dr. Spock mond, hogy képzeljük el, hogy a pasink egyszer csak hazaállít egy másik nővel, mondván hogy mostantól ő is velünk fog élni, de ne aggódjak, nem fog semmi megváltozni, engem továbbra is ugyanúgy szeret… de a csajt is. Majd tudunk együtt csajos dolgokat csinálni, mondjuk főzni. Te nem borulnál ki?
Biztos lehet jobban meg rosszabbul kezelni a testvérféltékenységet (szerető családi légkör, ajándék a picitől blabla), de baromi nehéz lesz. Pláne amikor az embernek épp elég baja van, gyermekágyas, éjjel-nappal szoptat, alig él, alig alszik… Nagyon oda kell majd figyelni, hogy pl. legyen továbbra is programunk kettesben, hogy ne akkorra időzítsük az egyéb traumákat, mint mondjuk bölcsibeszoktatás, vagy akár olyan apróságok, hogy ha látogató jön, ne rögtön az újszülötthöz rohanjon, ha ajándékot hoz, hozzon a nagynak is, stb. Biztos óriási szakirodalma van a témának, de szerintem azért jön ez belülről is, ha az ember nem egy óriási tapló, és egy kicsit belegondol, milyen lehet a gyerekének. Ez az időszak úgyis hamar elmúlik, fél-1 év, max 2, és már minden rendben lesz megint. De csak remélni merem, hogy Samu nem csinál olyanokat, mint én az öcsémmel, hogy például beküldi a rózsaágyásba, vagy belekeni a taknyát…
