A Poronty olvasói kifejtették, hogy mi a véleményük az új családmodellről, amelyben egynemű szülők nevelik a béranya által kihordott gyermeküket és szó esett a másság elfogadásáról is.
A Poronty olvasói kifejtették, hogy mi a véleményük az új családmodellről, amelyben egynemű szülők nevelik a béranya által kihordott gyermeküket és szó esett a másság elfogadásáról is. De mi a helyzet akkor, ha a másság elfogadásához nem is kell túl messzire menni? Mi lenne a reakciónk, ha gyermekünkről derülne ki, hogy a saját neméhez vonzódik? Heti kérdés.
Toleránsnak, nyitottnak és megértőnek mondott szülők is meglepődnének, ha tizen- (vagy huszon-) éves gyermekük eléjük állna és bevallaná, hogy homoszexuális, esetleg meglátnák kézen fogva sétálni vagy egyéb módon lepleződnének le. Mit tennének? Megpróbálnák megérteni és elfogadni, reménykednének benne, hogy csak átmeneti állapot (divat?), vagy egyenesen kitagadnák a családból?
Úgy tűnik, a társadalom jobban tolerálja két nő szerelmét, mint két férfiét, sőt, egyenesen divat mostanában leszbikusnak lenni, vagy legalábbis nyilvánosan csókolózni a pasik gerjesztésére. Ha két férfi csak kézenfogva sétál, már nyílnak a bicskák a zsebekben. Ha a saját gyermekünkről van szó, van-e különbség aközött, hogy két fiú szereti egymást vagy aközött, hogy két nő szerelmes egymásba? Könnyebb-e elfogadni az egyiket?
