Nem véletlen, hogy ha gyerekkönyvekről írunk, akkor elsősorban versek kerülnek szóba.
Nem véletlen, hogy ha gyerekkönyvekről írunk, akkor elsősorban versek kerülnek szóba. Míg legtöbb nagy költőnk véknyabb-vastagabb kötetek erejéig ír gyerekverseket, addig prózaíróinknak nem igazán szokásuk gyerekprózát írni. Ha csak a Csimota Kiadó meseantológiáját, az Egyszervoltot megnézzük, máris feltűnik, mennyivel hullámzóbb a szövegek színvonala, mint a Pagonnyal közösen kiadott, kirobbanó sikerű Friss tinta esetében.
Az első rész modernre átírt klasszikus meséi inkább csak leegyszerűsített, rövidített verziók. (Dragomán György Holle anyóját kivéve össze sem lehet hasonlítani őket Mosonyi Alíz valóban modern klasszikusaival.) A második részben szereplő modern mesék között pedig feminista tanmesétől (Bódis Kriszta) mitologikus történetig (Schein Gábor) minden van, és minden színvonalon.
Márpedig kevés maradandóbb és élvezetesebb olvasmány van, mint a gyerek- vagy meseregény. Ahogy én talán még ma is fejből tudom Kästner klasszikusait, Momot vagy Mary Poppinsot, úgy mindenkinek megvan a maga kedvenc szerzője, akit százszor elolvasott, természetesen az ágyon hasalva, egy délután alatt. A hazai kínálatból is jó pár, sajnos már nem élő klasszikussal büszkélkedhetünk. Lázár Ervin, Janikovszky Éva, vagy éppen Mándy nyelve és világlátása belevésődik a kis olvasókba. Mindenfajta erőltetett tanárkodás nélkül lehet szeretni és megszeretni a könyveket és történeteket segítségükkel (és Réber Lászlóéval). És persze a szocializmus kultúrpolitikájának köszönhetően válogathatunk olyan nagyok meséi közül, mint Nemes Nagy, Mészöly, Kormos. (Ez ügyben a Kossuth Kiadó Kökény kisasszony című gyűjteményét ajánlom, antikváriumból.)
Ha szeretnénk újat is adni a gyerek kezébe, nehéz eligazodni. Szóljon az ő koráról, problémáiról, de ne csak attól legyen modern, hogy van benne számítógép és kukac. A kortárs meseregény útvesztőjébe próbálunk egy kis összefoglaló betekintést nyújtani. Sok minden kimaradt persze, de várom a kérdéseket, és amit ismerek, arra igyekszem majd válaszolni.
Darvasi László: Trapiti. Magvető, 2002. 1990 Ft. A+ - Úgy tíz-tizenkét éves kortól ajánlom. A Lázár Ervini hagyományt úgy hangolja újra, hogy nem lesz epigon: furcsa szerzetek, sci-fiszerűen kitalált, modern, de mégis mesés saját világ, bonyolult, de követhető és izgalmas történet rengeteg egyedi, szereplővel, hogy mindenkinek legyen kivel azonosulnia. Legkevésbé sem didaktikus tanulság a demokrácia hasznáról, a valódi ünnepről, az önkifejezés szükségességéről, és arról, hogy bizonyos helyzetekben mindenki segíthet győzni a gonosz felett, aki a felejtés birodalmát akarja győzelemre vinni a múltból táplálkozó kultúrával szemben. Minden figura szerethető, még a gonoszok is egy kicsit.
Lackfi János: Kövér Lajos színre lép. General Press, 2007. 2200 Ft. A - Meg kell vallanom, nálam Berzsián és Dideki valamint Bab Berci a mérce, a felülmúlhatatlan. Bármikor egy lendülettel végigolvasom, és mindent ahhoz mérek. Lackfi jól vette ezt az akadályt. Ami a verseiben jó, a személyes, családias hangvétel, az ötletesség, kedvesség, azt mind megőrzi a prózája. Ami pedig lehúzza, a kidolgozatlanság, helyenkét kicsit laposabb nyelviség, azt mind levetkőzi. A történet nagyon egyszerű, de nagyon jól ki van találva és humorosan bevonja magyar kapitalizmusunk anomáliáit a regény cselekményébe. A főhős, Kövér Lajos, nagyon kövér, ezért barátja, Sovány Laci segít neki. De a sok Lajos-emelgetésben irtó erős lesz, súlyemelővé képzi magát, és a többi súlyemelővel csapatot alkotnak. Végül ők rendezik meg a világbajnokságot, de amerikás hazánk fia jól átveri őket, úgyhogy a házukat is elviszik a fejük felől. Persze jó vége lesz a történetenek, mert aki jót tett, az jót várjon. Lackfi nem felejt el apró epizódokat, szerethető állandó jellemzőket beiktatni egy-egy figura életébe, így a történet a maga abszurditásában is életszerű. A rajzok tökéletesen illeszkednek ehhez a világhoz. Molnár Jaqeuline gyönyörűt alkotott, a színek élénkek, de nem harsányak, a kollázsok kicsit bizarrok, de nagyon is kifejezőek, nagyszerűek a minták. Az alakjai pedig még élőbbé teszik szereplőinket. Mindenkinek ajánlom.
Czigány Zoltán – Baranyai András: Csoda és Kósza. Pagony, 2007, 2300 Ft. A- - a könyvről sokat elmond, hogy könyvtárból nem lehet kivenni, mert mindig ezt ajánlják a kisfiúknak. Az ellányosodott irodalomban ezt egy apa írta a fiával, ezért apák mesélhetik élvezettel fiaiknak. A mindennapi élet eseményeit dolgozzák fel a történetek, két ló, Csodaló és Kószáló életén keresztül. Van itt randalírozás a Közlekedési Múzeumban, politikusugratás a pizzázóban, Mars és dinoszauruszok. A történetek önmagukban is megállnak, de sorozatban is jók, humorosak, tömörek, ügyesek. A kötetben a rajz és a szöveg teljesen összeforrt, nagyon-nagyon jó a két paci, az összes illusztráció annyira humoros és kelekótya, mint maguk a történetek. Kisfiúknak kell ezt mesélni, de a lánytesók is élvezni fogják. A mesekönyv elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat.
Andrew Lang: Maflázia. Réber László rajzaival. Holnap, 2006. 2300 Ft A - ha a szplínes író neki áll posztmodern királyfis mesét írni, ez sül ki belőle. Beleillik a mi világunkba Lang könyve, amely két éve jelent meg újra a Holnapnál. A szöveg remek (Göncz Árpádot dicséri), a poénok ülnek, minden másképp van, mint az igazi mesékben, a legnagyobb királyfi nyer, visszaélnek a csodaeszközökkel, a butaság öl és a királynék oldják meg a nehéz helyzeteket. Kiderül, hogy nem csak fejlecsapdosással és buzogánnyal, de ésszel is élhet az ember, bár a túl sok ész bajjal jár, sőt, a külvilág szívtelenségnek is hiheti. Felnőttnek-gyereknek egyaránt élvezetes, fanyar humorú más mese, ahol persze minden jóra fordul. A főszerepet Terry Gilliam játszaná a könyvből készült filmben.
