Amikor még csak álmodoztunk arról, hogy milyen jó lesz, ha a gyerek óvodába fog járni, elképzeltem, hogy mindig szép ruhát adok majd rá, hisz én is szépen felöltözve jártam dolgozni. Aztán amikor elkezdtük az ovit, az első nap rájöttem, hogy ide bizony nem a legszebb göncök valók. A kölykök naponta kétszer mennek ki játszani az udvarra, ha szép az idő. Míg kint szaladgálnak, minimum hatszor esnek hasra, nyakig elmerülnek a homokban és esnek a sárba a mászókáról. Sajnálnám a csini ruhákat, ha kimoshatatlan fűfoltok tarkítanák őket. Nem beszélve a filctollmintákról.
Így sötét színű, strapabíró cuccokat bogarásztam elő, olyanokat, amelyeket szívfájdalom nélkül mosok rongyosra, akár minden nap. A szép holmikat pedig ünnepekkor és egyéb családi eseményekre vesszük csak elő. Igaz, így sosem fogják azt mondani a lányaimra az ovi udvarán, hogy milyen csinosan öltözködnek. De vajon ez fontos?