Egy hűséges olvasónk a következő helyzetbe került: "Bence fiam nyolc hetes.
Egy hűséges olvasónk a következő helyzetbe került:
"Bence fiam nyolc hetes. Nem hajlandó egy evésnél 90-100g-nál többet enni, és lehet, hogy emiatt ingadozik a tejellátásom. Pedig eszem-iszom-laktoherbezem, homeobogyózom, minden... Ötletekre, praktikákra lenne szükségem, hogy ki hogyan serkentette a tejtermelést, mert nem szeretnék tápszerezni."
A szoptatási tanácsadót már felkereste, de nem jutott előbbre. A ti segítségeteket kéri, adjatok neki tanácsot, hogyan növelje a tejmennyiséget.
Noha számos népi módszer létezik a tejmennyiség növelésére, az alapvetően pár dolgon múlik. Természetesen az alap a megfelelő mennyiségű tejmirigy: a nem terhes, ivarérett nő mellében a mirigyállomány egy mirigycső, melyet igen sejtdús kötőszövet vesz körbe. A terhesség középső harmadától a mirigycsövek sejtjei szaporodni kezdenek, elágazódó végkamrákat fejlesztenek ki. Ezeket speciális izomszövet veszi körül. Ha ez nem történik meg, azt onnan is lehet tudni, hogy a terhesség alatt alig növekedik a mell mérete.
A következő lépcső a hormonháztartás. A tejelválasztást serkentő hormon a prolaktin (az agyalapi mirigy termeli), de a teljes mechanizmust több hormon együttes hatása fejti ki, teljesen még nem ismert módon. Az oxitocin termelődése a szoptatás kezdetén (tehát amikor a baba szája ingerli a mellbimbót) indul meg, és az izmok összehúzódását segíti, elősegítve a tej előrejutását. Ez a "let down" reflex. Ezt akadályozhatja a stresszt (ahogy az orgazmust is, mert ez ugyanaz a hormon). A különböző bogyók és teák általában ebbe szólnak bele áttételesen: nyugtató (és placebo) hatásúak, ezzel csökkentik a stresszt, csökken a "stresszhormon" termelődése, amely visszafogná az oxitocin termelését. Ugyanis ha nincs tejleadás, akkor persze kevesebb is termelődik. Ezenkívül a teák a folyadékbevitelt is biztosítják, amely a harmadik pillére a tejtermelésnek.
Ha a tejelválasztás jól működik, akkor ha a babát elvesszük a mellről, akkor is lövell ki a tej. Az oxitocin szintjét növeli még a baba sírása és a szoptatás, ezek kiváltjáéka tejleadó reflexet.
A hormonokat a nyugiteákon kívül még egy dologgal befolyásolhatjuk, méghozzá sokkal hatékonyabban, még pedig ha sokat szoptatunk. A szopás közben a pici száj ingerli a mellbimbóudvar alján lévő idegeket, ez emeli a prolaktin szintet, ami beindítja a tejelválasztást. Ha kiürül a mell, akkor "szól" az agynak, hogy termeljen még tejet. Minél több ingerlés, annál több tejtermelést serkentő hormon. Ha már nem jön belőle a tej, akkor is ingerli, ezért tévhit, hogy a cumizgatás az rosszat tesz a tejtermelésnek.
A fejés is ezt az ingert váltja ki. A fejésnek ezenkívül az a haszna, hogy kiürítve a mellet, a szervezetet újabb tejtartalékok felhalmozására készteti.
Van, amikor nem a tejtermeléssel, hanem a tejleadó reflexszel van a baj. Ilyenkor meleg párnácska a mellen, meleg zuhany, esetleg egyéb lazító módszer segíthet megindítani a tejet.
Ugyanakkor van, amikor valamiért nem jön létre a hormonális válasz. Ne emésszük magunkat, ha folyton szoptatunk, iszunk, és minden rendben van, de mégsincs elég tej, akkor mindent megtettünk, nem tehetünk róla, hogy nincs tej. Etessük nyugodtan mással a gyereket.
