Sokszor szóltunk már a babakocsikról a Poronty oldalain, de eddig urbánus gőgtől vezérelve sajnálatosan elhanyagoltuk a vidéki anyák babakocsis problémáit.
Sokszor szóltunk már a babakocsikról a Poronty oldalain, de eddig urbánus gőgtől vezérelve sajnálatosan elhanyagoltuk a vidéki anyák babakocsis problémáit. Mert persze itt Pesten mi sem tűnik fontosabbnak, mint hogy melyik ajtón lehet felszállni babakocsival a piros hetesre. Vannak azonban olyan kieső vidékei honunknak, ahol nem jár a Combino és még aszfalt sincs az úton. A földútnak pedig az a speciális tulajdonsága, hogy ha esik, akkor felázik, és dagonyázhatunk meg beleragadunk, ha pedig nem esik, akkor tengelytörő bukkanók sora vár.
Mindez kismiska a télhez képest, amikor még a globális felmelegedés korában is képes hullani a hó. Ilyenkor egy átlag kiskerekű babakocsi tolásához és irányításához minimum Csollány Szilveszter karizmaira lenne szükségünk. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ha elolvad a hó, akkor már Hawaii van. Olyankor jön a fagyott föld leküzdése: csúszkáló kerekek, keményen ellenálló jég- és jeges földbuckák. Gyerekoldalon elharapott nyelv.
Persze vannak olyan őslények is, akik a huszonegyedik században nemhogy falun, de az erdő szélén laknak. Büntetésük ezért az erdei sétára alkalmas kocsi kiválasztása. Ezenkívül a természet gonosz módon meredek lejtőket is tartogat számukra, ahol fagyott buckák esetén egy gyerekestül húsz kilós járgányt felnyomni kifejezetten egészséges, mert például kiváltja a konditermi comb- és karerősítő gyakorlatokat.
Mik tehát a szempontok a speciális terepen használt babakocsik esetében?
1. Felfújható kerék: a tömör műanyagba kis egyenetlenségeket vájnak a kavicsok, göröngyök. Így fokozatosan tönkremegy a kereke. A felfújhatóakhoz mindig adnak pumpát, amivel különböző keménységűre fújhatjuk a kereket. (Egyenetlen útra puhábbra, aszfaltos, városi közlekedésre keményre érdemes fújni.) A pumpán kívül benzinkútnál is lehet fújatni. Hátránya, hogy defektet kaphat elvileg, de ez nem jellemző. (Illetve ha nagyon biztosra akarunk menni, akkor lehet kezelni biciklihez kapható defektvédő anyaggal.)
2. Három kerekű: fordulékonyabb és terepen jobb a három, mint a négy kerék (kevésbé billeg).
3. Bolygó kerék: ez ma már egyértelmű, fontos a fordulékonysághoz, a bolygosíthatóakat helyben egy kézzel meg lehet fordítani. De, olyan terepen, ahol oldalra lejt az út vagy nagyon árkos, fontos, hogy a bolygó kerék rögzíthető legyen, mert különben a kocsi mindig az árkok felé akar menni és állandóan korrigálni kell. (Ezért van az, hogy a kizárólag terepre árult kocsik, vagy az amerikaiak babás kocogásához használ kocsijainak nem is bolygósítható a kereke).
4. Levehető kerék: könnyebb lesz, amikor bevágjuk a csomagtartóba és több esély van rá, hogy egy kisebb kocsiba is befér. Ha nagyon sárosak lettek a kerekek, akkor így elkülönítve rakhatjuk őket egy zacsiba a csomagtartóba, hogy ne koszolják össze összevissza az autót belülről.
5. Döntés: lehet vízszintesig vagy nem addig. A vízszintesig dönthető előny lehet, hogy elvileg újszülött kortól használható. De terepre nem ajánlott tényleg ebben fektetni 3 hónapos kor alatt, mert az egyenetlen talajon az túl megterhelő lehet. Ilyen kicsi korban jobb kendő vagy kocsira csatlakoztatható mózeskosár. Még egy szempont, hogy a háttámla és a lábtartó külön állítható legyen, van olyan kocsi, aminél a háttámla dőlésével a láb felemelkedik, ami például nagyon nem praktiukus, ha pl altatjuk a gyereket a kocsiban, ehhez ledöntjük szépen a hátát, de mire felébred az összes vér kimegy a lábából.
6. Mózeskosár: ha kicsi kortól szeretnénk a kocsiban gyakran kivinni a gyereket a jó levegőre, akkor érdemes olyan kocsit venni, amire mózeskosár is szerelhető. Sok kocsihoz árulnak puha mózest, ennek előnye, hogy könnyű, kézben is vihető, viszont egyenetlen terepre nem ajánlott újszülötteknél. A merev aljú és falú mózesekben nyugodtan tologathatjuk bárhol a gyereket, csak kézben ne akarjuk vinni, mert iszonyúan nehezek.
7. Súly: Aki igazán jó, tartós, terepre való kocsit akar, annak a súlyban kell komoly kompromisszumot kötni. Az ilyen kocsik súlya 9-17 kg között mozog. A súly természetesen az árral fordítottan arányos. Érdemes odafigyelni, a leírások sokszor a kocsi vázsúlyát adják meg, de ehhez még hozzá kell számolnunk a kocsi vagy a mózes súlyát, plusz az egyre nagyobb gyerek.
8. Huzat: levehető legyen, hogy tisztítani tudjuk, amúgy is koszos lesz, ha hosszú távra vesszük, terepen a sár is komoly kihívás.
9. „Téliesíthető”: egyes terepkocsik úgy spórolnak a súlyon, hogy ultra vékony anyagból van az ülésük (pl: Quinny), de ezekre télen tuti kell egy pokróc a gyerek alá, ami majd ide oda fog csúszkálni és leesni… Szóval inkább olyat érdemes venni, amiben nem fagy oda a gyerek segge a kocsihoz a téli kirándulások alkalmával. Előnyös, ha vannak kivehető bélések, amiktől nyáron viszont megszabadíthatjuk a kocsit.
10. Fékek: némely kocsikra az első kereket fékező tárcsaféket is szerelnek, amit a biciklifékhez hasonlóan használhatunk a tolókaron. Ez egyesek szerint elsősorban az apukák szórakoztatását szolgálja, de vannak, akik szerint praktikus, amikor lejtőn lefelé toljuk a kocsit és nem kell izomból visszafogni, másrészt az ilyen fékekbe ne megy bele a sár, nem tömődnek el rossz időben. Hátrányuk, hogy ugyanúgy, mint a bicikliknél, kicsit macerásabb a beállításuk, ha nem sikerül precízen beállítani, az ember agyára megy, ahogy surrogva mindig hozzáér a kerékhez. De ha van a családban rutinos biciklis, ez nem lehet gond.
