Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A magyar nők szépek.
A magyar nők szépek. Állítólag. Még plakáton is hirdettük, nesze neked, hungarikum! Aztán ha kiérkezünk a reptérre, valahogy messziről ki lehet szúrni, hogy ki a magyar. Egy kicsit stílustalanabb, ugyan csak picit lőtt mellé a rúzzsal, a haja divatos, de nem neki való, és így tovább. Persze hozott anyagból dolgozunk és lehet, hogy még mindig jobb a helyzet, mint mondjuk Amerikában. Ne legyünk fellengzősek, nem kell Ferihegyig menni, nézzünk csak el egy játszótérre.
Azt a mondást, miszerint a szépség belülről fakad, nagyon sokan sajnos súlyosan félreértelmezik. Egy ápolatlan külső hiába takar tündér anyát és arany lelket, külső szemlélőnek egészen mást jelenthet. Anya vajon azt gondolja, hogy a a tekintetének melege elég sármos a férj elbűvöléséhez? Tényleg mindenki elhiszi, hogy a külső a XXI. században mellékes? Miért érzem úgy, hogy kicsiny hazánk "ősanya"-termelő lett?
A szomszéd fűje mindig zöldebb. S lerágott csont ugyan, olvashattuk, hogy egy mindig nett nő sem lehet biztonságban attól, hogy a férj ne unjon rá, kívánjon meg valaki egészen mást, s intelligenciájának megfelelően dolgozza fel, ki magából ezt az érzést. Életünk rugója egyszerű. Ha mindig ugyanazt látjuk a frigóban, ami lehet egy tápláló, végtelenül egészséges, de nagyon rossz ízű szójás kaja, néha bizony utánanyúlunk valami egyszerűbb dolognak. Vagy gondolunk rá.
Térjünk vissza magához az ősanyasághoz, mi is tesz egy nőt azzá! Először is, a mindegy mit veszek fel. Természetesen nem arról beszélek, hogy anya divatdiktátorrá válik még a szoptatás és a nehéz első évek alatt, hanem arról, hogy legalább megpróbál alkatának megfelelően öltözködni. Ha esetleg kövér, akkor olyan ruhákat vesz fel, ami nem kiemeli, hanem elrejti a hurkákat. Nem kell ahhoz fodrászhoz járni rendszeresen, hogy ne úgy nézzünk ki, mint Demjén Rózsi eső után. Egy fésű, neadjisten egy picivel gyakoribb hajmosás csodákra képes. A szőrszálak eltávolítása evidencia, majdnem olyannyira, mint az, hogy a gyerek első cipője milyen legyen. Pattanások, mitesszerek kezelése, elfedése a bónusz, az alapsmink pedig nem drága.
Egy igénytelen külsőhöz, ha arrogancia társul, az illető akár biológiai fegyverré is válhat. Elgondolkodhatunk azon, hogy az az energia, amit valaki belefektet egy öt nyelven beszélő babakocsi, vagy különlegesen jó szoptatókendő felkutatásába, megvásárlásába, miért nem sarkallja arra, hogy önmagára is fordítson némi időt, a szellemi és fizikai táplálékon kívül. A gyerek pedig ha a mamára néz, csimbókos hajat és toprongyos öltözéket lát, mindegy, hogy őt történetesen talpig a legcsinosabb H&M kollekcióba öltöztetik minden évszakban. Nagy a kontraszt. Milyen szűrőn keresztül nézik az ősanyák a világot? Lehet, hogy nekik jó? A tükör nekik mást mutat, a sekélyesség pedig már a századunk betegsége.
bovaryné
