Az, hogy az ember hol veti meg a lábát, hogy otthont teremtsen, igen fontos kérdés, persze hozzá kell tennünk, hogy a legtöbb ember ott teszi meg, ahol szűk lehetőségeihez, (adottságai vagy érzelmi kötődése illetve a munkalehetőség) mérten tudja.
Az, hogy az ember hol veti meg a lábát, hogy otthont teremtsen, igen fontos kérdés, persze hozzá kell tennünk, hogy a legtöbb ember ott teszi meg, ahol szűk lehetőségeihez, (adottságai vagy érzelmi kötődése illetve a munkalehetőség) mérten tudja.
Most azonban azt a problémakört boncolgatjuk, amikor kisgyerekkel, vagy esetleg gyerekvállalás előtt arról kell döntést hoznunk, hogy maradunk urbánusok, annak minden előnyével és hátrányával, vagy vesszük a kabátunkat és kiköltözünk valahová a város szélére, esetleg közeli településre és élhető otthont teremtünk a családnak. Az élhető otthon azonban nem mindenkinek jelenti ugyanazt.
Néhány évvel ezelőtt nagy számban költöztek ki, főleg a kisgyerekes családok agglomerációs területekre. A döntés nyilvánvaló: minden igényt kielégítő, esetleg kerttel rendelkező házat jóval olcsóbban kaptak a kapcsolódó lakókörzetekben. A jó levegő, a nyugodt vidékies élet pedig kisgyerekkel valóban mérföldekkel jobb környezet. A kérdés az, hogy meddig?
Amikor a gyerekek már nagyobbak, problémát jelenthet már a megfelelő ovi vagy suli kiválasztása. A legtöbb külvárosi, azon túl, hogy a városban dolgozik, a gyerekeket is behordja, a megfelelő színvonal miatt. A napi kétszeri utazás, különösen úgy, hogy a városba vezető utak pont a kiköltözési tendencia miatt finoman szólva is túlterheltek (mert a bekötőutak fejlesztése nem történt meg), nem biztos, hogy azt az elégedettséget fogja eredményezni, amiért kiköltöztek. Arról nem is beszélve, hogy a szórakozási lehetőség - és itt nem csak a sajátunkról, hanem a már nagyobb gyerek eljárogatásáról is beszélünk - erős korlátok közé szorul.
Mert az, hogy a szülők nem mennek sehova, még nem is akkora katasztrófa, egy kamasz azonban egészen biztosan annak éli meg, ha az utolsó busz, vagy vonat határozza meg az esti programját. Szülőként pedig vagy magunkat, vagy pedig a gyereket szívatjuk: hurcoljuk őt, vagy otthon aggódunk, hogy hogyan jut haza éjnek évadján.
Nem meglepő tehát, hogy a nagy kiköltözési láz után most egy nagy visszaköltözési láz figyelhető meg. Azok, akik rádöbbentek, hogy azt a fene nagy vidéki nyugalmat nem tudják élvezni a munka és a gyerekek logisztikázása miatt, inkább visszaköltöztek a városba a kényelem érdekében.
A városi életben a közlekedés, a rossz levegő, a zsúfolt lakóházak és az elérhetetlen áron kínált ingatlanok sokakat mégsem rettent el eléggé. Akinek fontos, hogy minden elérhető legyen, akár tömegközlekedve is, akiknek szempont, hogy éjszaka is jó közlekedés legyen, azok semmi pénzért nem váltanának vidéki életmódra. Vitathatatlan, hogy sokkal több lehetősége van egy városi értékekért rajongó embernek, legyen az gyerek, vagy felnőtt, mint egy vidékinek.
Nem véletlen azonban, hogy sokan beleszeretnek a csendes, nyugodt, egészséges környezetbe, a családias szomszédságba, és valóban élvezik, hogy élhetőbb életet élhetnek. Legtöbbünk azonban megvárja a nyugdíjas kort, s arra gondol, hogy majd ráér akkor békében üldögélni az eperfa lombja alatt. Addig is hagyják a bejárást másra. Hiszen lehet, hogy a vidéki aktív életben a nyugalom csupán csak ámítás.
