Amikor olyan történetet hallunk, hogy a férj elhagyta a családját, mindenki az egyedül maradt anyát sajnálja.
Amikor olyan történetet hallunk, hogy a férj elhagyta a családját, mindenki az egyedül maradt anyát sajnálja. Beleképzeljük magunkat a nő helyzetébe: szegényke reggeltől estig a gyerekről gondoskodik, vagy közben dolgozik, hogy ne haljanak éhen, az apa pedig eközben nyilván nőcskékkel hetyeg és dorbézol.
Érdekes módon ilyenkor senki nem gondol arra, vajon mi lehet az oka annak, hogy a családfő dobbantott. Nézzük meg egy kicsit az érem másik oldalát. Apa szereti a családját. Sokat dolgozik azért, hogy megteremtse az anyagi biztonságot. Esténként, mikor hazaér, játszik egy kicsit a gyerekkel. Apa örül, ha a hosszú nap után leereszthet egy kicsit, a vacsora mellé legurít egy pofa sört, ezután megfordul a fejében, hogy megdugná az asszonyt.
Anya ugyanis kívánatos, még akkor is, ha időnként az egész napos gyerekezés után erőteljesebbek a szarkalábak a szeme körül, vagy ha pólója tej- és csokifoltos. Sőt, még a szexin kócos hajtól is beindul a férfi fantáziája. Elkezd nyomulni a nejénél, mászna rá, és döbbenten tapasztalja, hogy élete párja lepattintja. Megérti ő, hogy fáradt, hogy az utolsó gondolata a szex. Megérti. Egy darabig.
Mert amikor a harmadik hónap is úgy telik el, hogy a fogamzásgátláson nem kell törnie a fejét, és már csak halványan emlékszik, hogy kell szeretkezni, akkor bármennyire is szereti a nőt, hiányozni fog az erotika. A normálisabb pasik ilyenkor megbeszélik feleségükkel a problémát, és megpróbálják megoldani, sokan házassági tanácsadóhoz is elmerészkednek: nekik van esélyük megmenteni a kapcsolatot.
De azok a nők, akik még ilyenkor sem kapnak észbe és nem hogy megpróbálnák kicsit megerőltetni magukat, a sok otthoni munka, szoptatás, fáradtság mögé bújva nem engedik magukhoz azt a férfit, akinek gyereket szültek, azok ne csodálkozzanak, hogy a férjük egyszer csak enged a munkahelyi szingli csajok ostromának és félrekúr.
Ha az anyuka továbbra is azzal van elfoglalva, hogy sajnálja és a végletekig elhanyagolja magát, akkor egyenes út vezet a váláshoz (vagy a szeretősdihez). Mert akkor a férfi sem fogja megbánni tettét és nem fog vágyni arra, hogy hazamenjen a családjához. Mennyivel vonzóbb egy dögös egyedülálló nő, mint egy lerobbant, hisztis fúria, kezében egy ordító gyerekkel! Még akkor is, ha az a gyerek egyébként a férfi szeme fénye.
Anyák, ébresztő! Emeljétek fel a seggeteket a fotelekből és próbáljátok meg megtartani a férjeiteket! Azzal ne gyertek, hogy „neki szültem gyereket, fogadjon el így”, ti sem szeretnétek, ha férjetek harminc kilót felszedne és minden este böfögve-fingva nézne focimeccset egy rekesz sör társaságában ahelyett, hogy titeket kényeztetne az ágyban, mindehhez azt az ideológiát gyártva, hogy „elvettelek, csináltam neked gyereket, ez is én vagyok, így is el kell fogadnod.”
Ha a férj lelép, a nagy többség nem az anyát fogja hibáztatni, de elég elkeserítő érzés gyerekkel egyedül maradni, tudva, hogy a kapcsolat talán megmenthető lett volna.
