Hanna:
Semmiképp ne hagyd, hogy elvigyék a babát és csak felöltöztetve adják vissza, hanem mindenképp tegyék oda rögtön meztelenül, vagy egy kis takaróba csavarva a mellkasodra, mert az borzasztó, ahogy egy kicsi, épphogy megszületett, eddig védett lényt hülye utálatos rugdalózókba meg pelenkába meg ilyen eszeveszett
baromságokba kényszerítenek. Jó, hogy nem öltöny-nyakkendőt adnak rá helyből. És ezt előre beszéld meg mindenkivel, és a kísérődet nyomatékosan kérd meg, hogy erre nagyon figyeljen, mert valószínűleg olyan állapotban leszel a szülést követő másodpercekben, hogy nem fogod tudni jól artikulálni a kívánságaidat. Nekem ez (lett volna) a legeslegfontosabb.
dexterke:
Ne parázz annyira a szülésen, mert tök hamar túl vagy rajta, utána viszont ott van egy gyerek, akivel valamit kell kezdened. Én nagyon féltem a szüléstől, csak arra bírtam gondolni, és egyáltalán nem foglalkoztam az azutánnal: szoptatás, nemalvás, parák stb, így minden a nyakamba zúdult.
Edit:
Csak egy általanos dolgot tudnék tanácsolni, hogy hallgass az ösztöneidre, és állj ki a jogaidért. Én például láttam, hogy sárga a gyerek, de hiába szóltam, leugattak, hogy csak a neonfény miatt látom annak. Egy nappal később már hiába rakták a kék fény alá, nem volt elég, átvitték a gyerekkórházba, így alig tudtunk az első héten együtt lenni. Emiatt nem tudtunk belejönni a szoptatásba, nekem begyulladt mindkét mellem, az egész trauma volt mindkettőnknek.
Zsuzsa:
Amikor az embert vajúdás közben megvizsgálják, azt bizony pont a fájások alatt teszik, és ez nagyon fáj. Én ezt nem tudtam, ezért nem is készültem fel rá lelkileg.
Detti:
Ne rohanjatok az első fájásoknál a kórházba, várjátok meg, amíg ötpercesek lesznek. Mindenképpen csomagolj a párodnak, kísérődnek ennivalót, és mindkettőtöknek innivalót meg szőlőcukrot. Nem két órát lesztek bent, és neked valószínűleg nem engedik meg, hogy egyél, pedig az energiára pont a végén lesz szükséged.
