Újabb nevelési kérdésekkel foglalkozó könyv jelent meg nemrégiben, amelyben a szakemberek véleményén kívül okos anyukák tapasztalatai és megoldási javaslatai is olvashatók.
Újabb nevelési kérdésekkel foglalkozó könyv jelent meg nemrégiben, amelyben a szakemberek véleményén kívül okos anyukák tapasztalatai és megoldási javaslatai is olvashatók. Stahl Judit szerint alapkönyvről van szó, amely „egyetlen kisgyerekes szülő polcáról sem hiányozhat.” Mindenesetre egy kis humorérzék nem árt hozzá.
Az elfoglalt szülőknek készült Túlélőkalauz negyven fejezetből áll, mindegyik három részre van osztva, ezekben a leggyakoribb nevelési problémákat szokatlan módon boncolgatják. Elsőként az adott témakör leggyakoribb kérdéseit teszik fel, majd válaszolnak is, melyben kifejtik, gyermeknevelési szempontból mi a probléma helyes megoldása. A Jó tanácsok hasznosnak vélt tippeket tartalmaznak, szakértők és gyakorló szülők példákkal illusztrálva osztják meg tapasztalataikat: így is lehet gyereket nevelni. A fejezetek végén található Végszóban az adott problémákkal kapcsolatos pozitív gondolatok olvashatók.
Annak ellenére, hogy a könyvben sok használható ötlet van, találkoztam néhány nem túl életszerű helyzettel is. Kedvencem a hisztis gyerek kezelése: „Egy napon Melanie így szólt a parkban hisztiző gyerekéhez: Most már fejezd be. Sóhajts nagyokat, attól megnyugszol. Utána hazamegyünk ebédelni.” Talán én vagyok túl temperamentumos, mindazonáltal az én gyerekemnél ez a módszer sajnos hatástalan.
Az étkezés fejezetben ez olvasható: „Terry, az okos anyuka rájött, a gyerekei azt az ételt is szívesen megeszik, amelyet előzőleg visszautasítottak, ha evőpálcikával vagy vékony ropiszálon kapják meg.” Az anyukának nyilván sok szabadideje van, hogy ropiszálakra tűzdelje a kenyérfalatkákat. De vajon lesz-e arra is ideje, hogy minden alkalommal evőpálcikákon szervírozza az ételeket?
Számomra zavaró volt, hogy a különböző élmények és élethelyzetek bemutatása gyakran kezdődik így: „Yvett, az okos anyuka…”, „Keith, a felelősségteljes apuka…”, Roberta, a megfontolt anyuka…”, „Barry, a lelkiismeretes apuka…”. Azt az érzést, miszerint én tutira nem vagyok jó/okos/megfontolt anyuka, némileg ellensúlyozzák a fejezetek végén keretbe foglalt megnyugtató mondatok: „Fel a fejjel! Nem Ön az egyetlen szülő, aki…”
Egy ötlet, amelyet mindenképp ki fogok próbálni, legfeljebb a szomszédok azt gondolják majd, megbolondultam: Hogyan ereszthetjük ki a gőzt? Menjünk át egy másik szobába és torkaszakadtunkból ordítsuk: „Ágytakaró!!!” „Kenyérpirító!!!”, vagy ami eszünkbe jut. Majd hagyjuk ott a tett színhelyét.
Gail Reichlin, Cataline Winkler: Túlélőkalauz szülőknek - a nevelés titkai
Kulinária Kiadó, 2006.
302 oldal 3490 Ft
