Az óra hirdetményének megfelelően kényelmes ruhában, tízóraival felszerelkezve érkezünk szombaton reggel kilencre a Károly körút egyik legszebb házában található Sattva jógastúdióba, hogy itt töltsük az egész délelőttöt. A teremben körberakott jógamatracokon heverhetünk el, kreatívan hasznosítva a kiosztott - ülésre szolgáló - kispárnákat: a leendő apukák többsége már alfában van, feje alatt a párnával.
Rövidesen az oktató, Gáborjáni Réka dúla is belép, teával kínálja az összegyűlteket, aztán ismerkedésre biztat. Mindenki elmondja, miért jött ide, mit vár az órától és saját magától, mi az, amitől fél - kissé csoportterápiás kezdés, de meglepően jól működik. Én például azon kapom magam, hogy elmesélem: császárral születtem, és attól tartok, hogy a gyerekem is csak így fog kiférni (Réka megnyugtat, hogy ez nem valószínű). Aztán másik kedvenc parám is eszembe jut, miszerint hogy bírok ki 8-12, sőt esetleg 24 órát evés nélkül, mivelhogy azt nem nagyon szabad közben. Erről is beszélünk: megoldásként szőlőcukor merül fel, de Réka közli, hogy valószínűleg nem is nagyon leszek éhes.
A csoport meglepően változatos összetételű: bár a többség kórházban fog szülni, két pár otthonszülésre készül. Van, aki két órát autózott vidékről, hogy részt vehessen az órán, és olyan is van, aki Excel táblázatban vezeti a beszerzendő bébicuccok típusát és árát. Ezen elviccelődünk egy darabig, aztán mindenki elcsendesedik, amikor Gáborjáni Réka egy filmet tol a videóba.
Szerencsére nem egy komplett szülést nézünk végig, csak az első részt, mely egy otthon vajúdó nőt mutat, de így is majdnem mindenkinek kicsordul a könnye. (Kismamáknál amúgy ez a minimum, érzelmes tévéreklámok esetében is.) A film nagyon megható, de azért végigfeszengjük: a férjem szerint emlékeztet az élmény arra, amikor először látott pornót. Nagyon bensőséges dolog, ami valaki mással történik, és nem érezzük úgy, hogy nekünk illene ebbe betekintést nyernünk.
A film mindenesetre beindítja a beszélgetést, szó esik a vajúdás fázisairól, arról, hogy az apuka hogyan segíthet, melyek a legjobb szülőpozíciók (általában azok, amelyben a gravitáció is segíti a folyamatot), és egyáltalán, mire számítsunk. Az okosságokat egyébként az óra végén egy nyomtatott füzet formájában is megkapjuk, mely egyfajta szülési itinerként használható.
Rövid ebédszünet után következik az óra számomra legérdekesebb része, ahol a fájdalommal nézünk szembe. Réka bekapcsolja a magnót, melyből halk ázsiai relaxációs zene szól (szerencsére nem a Clayderman-pánsíp vonulatból), és elmagyarázza a gyakorlatot, mely nagyon egyszerű, de egy idő után tényleg kellemetlen, sőt fájdalmas.
Mindenkinek lehetősége van rá, hogy tesztelje saját akaraterejét: az apukák jellemzően néhány perc után feladják, az anyukák azonban végigcsinálják a feladatot. Én egy darabig a zenére figyelek, aztán - éppen úgy, mint futás közben - kiesem a jelenből, és mindenfélén jár az agyam. Rájövök, hogy a ritmikus előre-hátra ringás is segít, a légzésemre azonban hiába figyelek, nekem nem jön be ez a módszer.
A feladat végére többek kisebbfajta katarzist élnek át: bennem is tudatosodik az érzés, hogy valóban képes leszek megszülni ezt a gyereket, a fájdalom pedig relatív, és elviselhető, ha engedem magamon átfolyni. Gáborjáni Rékának épp ez a célja a tanfolyammal: mint mondta, azoknak szánja, akinek van kedve játszani, és kicsit elmélyülni. "Nem előfeltétel a jógás háttér, de javasolt egyfajta nyitottság a szüléssel kapcsolatos saját felelősség átérzésében: értem ez alatt egyszerűen azt, hogy bármilyen humorosan hangzik is, de felismerje a kismama, belül is, mélyen is, azt, hogy ténylegesen ő maga az, és senki más, aki a szülésnél ott lesz, aki a várva várt babájának életet ad" - mondja.
Éppen ezért leginkább a harmadik trimeszter eleje-közepén járóknak javasolja az órát, mely reményei szerint olyan folyamatot indít el a jelenlévő kismamában és kísérőjében, aminek a végére "lelkileg sikerül nem lekésnie a saját szülését".
A következő PróbaSzülés óra december 9-én, szombaton lesz. A félnapos foglalkozás ára pároknak 9000 forint.
