Három-négyéves lehettem, mikor napirenden volt a szülők nyúzása tesóért. Anyu határozottan nemmel válaszolt minden esetben. Utolsó alkalommal dühösen az asztalra csaptam: - Jó, akkor majd szülök magamnak egy kistestvért!
A gyerekek hol kíméletlenül őszintén, hol szürreálisan viccesen képesek megfogalmazni mondanivalójukat. Aztán felnőnek, és mi azt kívánjuk, bárcsak felírtuk volna legjobb mondásaikat, melyek persze azóta már feledésbe merültek. A Poronty várja olvasói leveleiket: küldjék be gyermekeik beszólásait, és mi leközöljük a legjobbakat, akár a kérdéses gyermek fényképével együtt. Kedvcsinálónak itt van néhány saját gyűjtés, küldjenek jobbakat!
A hároméves Málni levadászott egy tangát a ruhaszárítóról:
- Anya, ez kié?
- Az enyém.
Nézegette, forgatta, majd elgondolkozva megszólalt:
- Anya! Ez nem lehet a tiéd, nézd meg, milyen pici, neked meg nagy a feneked!
Mama viszi a három és fél éves Emmát este aludni. Befekszik mellé az ágyba, persze rajta még otthonka van. Mire egy rosszalló hang a takaró mélyéről:
- Mama! Ebben a pirosban akarsz aludni??
- Emma! Ez milyen színű?
- Valószínű...
Emma kisöccsével hancúrozik egy kartondobozban, mikor felrikkant, lábánál húzva ki az öccsét.
- Megállj sünike! Kis gatyás!
Leveleiket a poronty@mail.velvet.hu címre várjuk.
