A Szent Márton újborfesztivált és libatort gondosan megszervezték, akár szakadó esőben és mínuszokban is kellemesen borozgathattunk volna a hatalmas, fűthető fedett csarnokban. Szerencsére fűtésre nem volt szükség a gyönyörű napsütésben és 22 fokban.
Hétvégén tartották a szentendrei Saknzenben a Szent Márton újborfesztivált és libatort. Fél tizenegykor utolsóként sikerült leállnunk a parkolóban, az utánunk érkezők már csak a lenti helyeket vehették igénybe, ahonnan pár perces sétával érkeztek a pénztárakhoz, de ők még szerencsések voltak, az utánuk nem sokkal érkezőknek több kilométeres sort kellett végigállniuk, mire a parkolóig eljutottak egyáltalán. Kicsit sokalltuk az 500 forintos parkolási díjat a felnőtt belépők ára mellé, ami 1600 Ft volt.
A fesztivált igazán gondosan megszervezték, akár szakadó esőben és mínuszokban is kellemesen borozgathattunk volna a hatalmas, fűthető fedett csarnokban. Szerencsére fűtésre nem volt szükség a gyönyörű napsütésben és 22 fokban.
Talán a kellemes időnek köszönhető, hogy ilyen sok kisgyermekes család látogatott ki megkóstolni a 2010-es újborokat, és enni pár falatot a libalakomából. Megkóstolhattuk a Bujdosó Pincészet (Balatonlelle), Etyeki Kúria (Etyek), Demeter Pincészet (Eger), Dúzsi Tamás pincéje (Szekszárd), Ferenczi Szőlőbirtok (Szekszárd), Planina Borház (Mohács), Remete-Bor Kft. (Szekszárd) és a Vylyan Pincészet (Kisharsány) borait, pálinkáit.
Borozni nem csak a sátorban lehetett, de a Felföldi mezőváros tájegység mádi pincéjében is, ahol egy nagyon érdekes kocsmatörténeti rövidfilmet is megnézhettünk a házi szörpök között.
A skanzenben egyébként évközben borklub is működik: a klubtagok évente 4-5 alkalommal kapnak meghívást exkluzív borszakmai programokra: borkóstoló Magyarország neves borászaival, tanulmányi kirándulások a Skanzen pincéiben és présházaiban (a borkészítés műhelytitkai, hagyományok, kultúrtörténeti vonatkozások, a bor helye a néprajzban). Az ismerkedés a kézműves borokkal és a borászokkal Alkonyi László, a Borbarát Magazin főszerkesztője vezetésével történik. A kísérő programok során a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos titkára, dr. Sári Zsolt mesél a bor és a szőlő vonatkozásairól.
Nem csak a gyerekeknek kellett gondolkodniuk a bortotó kérdésein, de a felnőttek is tanácstalanul álltak némelyik borral kapcsolatos használati eszköz felett. A gyerekek imádták a zokniliba, terménybáb, krumplipuska és a töklámpás készítést, de a gyertyamártás és a mézeskalács készítés is a kedvelt elfoglaltságok közé tartozott.
Hazafelé még megkóstoltuk Toma csodálatos ludaskásáját, amit valódi kemencén készített a vendégeknek, igazi, múlt századi körülmények között. Sajnos az esti máglyagyújtást már nem tudtuk megvárni, pedig úgy hallottuk, hogy igazán hangulatos befejezése volt a napnak.
